"Gyümölcséről ismeritek meg a fát". Ezt kell mindig szem előtt tartanunk, akkor nem leszünk a hiszékenység vámszedői, a hamis próféták áldozataivá.

A tudományban nem kell hinni, a tudományban bízni lehet, mert mindenki számára bizonyított a tudomány értéke.

Tudományos közlemény szerzőjének lenni érdem és felelősség, illetve jog és kötelesség.

A tudományos kutatások eredményeivel állandóan találkozik minden polgár, de ezeket annyira természetesnek tartja, hogy észre sem veszi. Olyan számára, mint a tiszta levegő, amit csak akkor értékel, ha maga is érzékeli a levegőszennyezést. Furcsamód azonban ilyenkor mindig a tudományt okolja a bajért, pedig csak a tudomány eredményei képesek hozzásegíteni valamennyiünket ahhoz, hogy felismerjük a bajok gyökerét, és hatásosan tudjuk azokat megszüntetni.

A tudományos gondolkodás kritikai gondolkodás. Csak a körültekintő, sokoldalúan ellenőrzött és ellenőrizhető vizsgálatoktól remélhető, hogy előrelépést jelentenek ismereteinkben, és azok beépülhetnek a tudomány egészébe.

A tudomány megköveteli a pontosságot mérésben, gondolkodásban és hivatkozásban egyaránt.

Az írisz vizsgálatából semmiféle diagnosztikai megállapítást nem lehet tenni! Pénzes betegek nem létező betegségeit azonban pompásan fel lehet vele fedezni, és a nem létező betegségeket ugyanolyan eredményesen lehet is vele gyógyítani!

A tudomány senkinek nem tulajdona, így természetesen nincs senkinek joga megállapítani, mi a hivatalos és mi nem az! A tudományban a felismerések és felfedezések értékét a független ellenőrzés, a bizonyítás és a tudományos ismeretek rendszerébe való beilleszkedés szabja meg.

A tudomány története számos példáját ismeri az új, a korszakalkotó megállapításokkal való kezdeti szembenállásnak, de egyetlenegyet sem, amikor a valóban érvényes újat a viták nyomán végleg elvetették volna.

Elszigetelten nem lehet a tudományt művelni. A kollektivitás fontos eleme a tudományos tévedések feltárásának.

Amikor az ész és a hit látszólag szembekerül egymással, akkor minden bizonnyal vagy a kulturális tevékenység, vagy a hitből származó reflexió túllépte saját ille­tékességi körét.

Amennyire igaz az, hogy minden, valóban nagy jelentőségű felfedezés meghökkentő, annyira hibás az az okoskodás, hogy minden meghökkentő állítás, álta­lánosan elfogadott, alapvető fontosságú elmélet elvetése nagy felfedezést ígér.

Elmúlt az idő, amikor a tudósok egyszerű semmibevevéssel fejezhették ki véleményüket a hóbortos elképzelésekről. Az előkelő hallgatás kényelmes ugyan, de tarthatatlan, mert azt jelenti, hogy az áltudósok tetszeleghetnek a tudomány képviselőinek a szerepében.

Az áltudomány: pótlék. Tudománypótlék azoknak, akikben él a vágy a világ bármilyen felszínes megismerésére is, de nem szereztek elegendő ismereteket ahhoz, hogy megkülönböztessék a tudományt az áltudománytól és beleesnek a látszólag egyszerű felismerések csapdájába. Valláspótlék azok számára, akik nem tudják nélkülözni világnézetük kialakításában a természetfelettit, de nem érik be a bevett vallások nyújtotta tanításokkal.

Az áltudományos okoskodások, magyarázatok egyik jellemzője látszólagos egyszerűségük. A Föld, a világ keletkezésének problémáját, archeológiai rejtélyeket néhány mondattal tudnak megoldani. Az egyszerűség azonban mindig csak látszólagos, mert a magyarázat elfogadása egy sereg ellentmondást eredményezne más ismeretekkel, melyek feloldásához csak úgy juthatnánk, ha a magyarázat racionális értelmezésénél lényegesen bonyolultabb lenne.