A szerelem azt jelenti, hogy vágyatokból, vonzalmatokból, képzeletetekből ketten, csakis ti ketten, két szalmaszálon fújtok magatok köré egy színes és gyönyörű szappanbuborékot. És ebben éltek. Egy színes varázsgömbben. Részeg szívetek azt mondja: ez örökké tart, hiszen minden szerelem: örök szerelem. Ereje, vonzása, lényege, misztériuma, anyaga nem a mulandóságból való. Eszetek azonban azt mondja, hogy bármikor elpukkanhat a csodagömb.

A szerelemben nem elegendők a közös vágyak; ezeket a vágyakat egyszerre és ugyanabban a pillanatban kell kifejezésre juttatni!

A szerelem ellen nem lehet védekezni.

A szerelem nem egyéb, mint fénylő pont, s mégis úgy tetszik, hogy diadalmaskodik az idő felett.

Minden más érzelemnek szüksége van múltra: a szerelem szinte varázsütéssel múltat alkot, és körülvesz minket vele. Szinte azt hiteti velünk, hogy éveken keresztül éltünk egy lénnyel, aki azelőtt csaknem ismeretlen volt számunkra.

A szerelmesek nem megismerkednek. Végig ott vannak egymásban.

A szerelem olyan, hogy kihelyezed minden érzelmi erődet egy másik emberbe.

Amikor az ember a szívével hazardírozik, pénzben játszani semmiségnek tűnik.

Szíve kalapálását a mellkasomon éreztem, és az enyém is azonnal ugyanazzal a ritmussal válaszolt. Szívünk úgy kommunikált, ahogy tudatunk nem talált volna rá szavakat. A szívverés az őszinteség legtisztább formája.

Semmi sem fogható ahhoz a bizsergéshez, amit a szerelem során tapasztalunk meg.

A szerelem lényege, hogy történjen meg veled. Ha nem történt meg, nem is volt szerelem. Az volt szerelem, ami elől nem tudtál megmenekülni.

A folyó sodrása ellen úszni bolondság. A szerelemnél pedig nincs erősebb folyam.

Fiatalként gyakran vonzódunk a veszélyes helyzetekhez. Ez ugyancsak igaz a korai szerelmi kapcsolatainkra. Nem vagyunk elég érettek ahhoz, hogy különbséget tegyünk az igazi szerelem és a - néha veszélyes - belehabarodás, a szenvedély izgalma és az igazi veszély adrenalinja között. Egy veszélyes partnert akár erős partnernek is láthatunk. Ahogy idősebbek és remélhetőleg érettebbek leszünk, jobban látjuk a különbségeket.

Nem ugyanott kezdődik minden szerelem, az érzések és a vágy kereszteződésében, ahol két idegen találkozik és egymásba szeret? Hogy is gondolna arra egy szerelem kezdetén valaki, hogy az évek múlásával mi lesz? A történtek egy részét tehát a véletlen számlájára kell írnunk.

A lélek saját társat választ.