Titkold el a vágyad! Rejtsd el az örömödet és a fájdalmadat! A szerelemnek is szüksége van titkokra, hogy fennmaradjon.
Ha az embernek választania kell egy idősebb és egy fiatalabb szerető között, jobb, ha az idősebbet választja - de nem azért, mert az idősebb tapasztaltabb, hanem mert hálásabb lesz a döntésért.
A szerelem olyan fényes és kiszámíthatatlan tud lenni, mint a hullócsillagok.
A szerelemre sem lehet egyetlen érvényes szabályt alkotni. Mindenki másfélére találhat rá.
Az életnek mindig forrásban kell lennie, lobogjon a dráma, a meg nem élt szerelem alatt gyúlékonyak a száraz ágak.
Megszeretünk, boldogok vagyunk, szakítunk, majd megint megszeretünk, és megint boldogok vagyunk, majd megint szakítunk. Ez ismétlődik egészen addig, amíg észre nem vesszük, hogy a létezés ilyen formája már fárasztóvá válik. Aztán tovább múlnak a hónapok, az évek, az évtizedek - valaki mellett vagy magányosan. Egy idő után nem is emlékszünk rá, milyen volt szeretni.
Hogy mi a szerelem, azt nem tudom: de azt nem is nekem kell tudnom, hanem a fajnak, a létezésnek.
A szerelemhez csak egy ember kell.
Az ember a legnagyobb szerelemben is állandóan kutat, bírál és a jövőt keresi.
A szerelem nem bírja el a lényeget, a szerelem csak a ködöt szereti: a szerelem éppen azért nem is megbízható vezér az éjszakában, a szerelem a bizonytalanság, a sejtelem, az északi fény imádója.
A lélektárs nem azt jelenti, hogy megismerkedtek, és aztán, mint a mesében, rózsaszín cukormázzal leöntve, boldogan éltek, míg meg nem haltok. A lélektársi kapcsolat gyakran nehéz szakaszokon megy keresztül. Ezekben az időkben lehetőség van a felemelkedésre is, meg az elbukásra is, kinek-kinek választása szerint.
A romantika lényege a bizonytalanság.
A természet megajándékozott minket a szenvedéllyel. És aztán békét adott nekünk - mindaddig, míg újra szerelmesek nem leszünk.
A szerelem mentális káosz.
Nincs annál rosszabb, mint vásárra vinni a lelked és a bőröd azzal, hogy szeretsz valakit. S ugyanakkor nincs annál jobb sem, és mondhatom, hogy megéri a kockázatot.