Tök mindegy, milyen szerelmes vagy az elején, mennyit táncolsz a konyhában, vagy hányszor zárod be a hálószobád ajtaját szombat reggelente, a szerelem így is, úgy is kihuny.

Ha a szerelem csak egy érzés, és az az érzés változik, mi lesz? A szerelemnek olyan dolognak kell lennie, amelyet építeni akarsz majd, és amelyet lehet is építeni.

A nyaralási románcok annyira édesek, mert nem tartanak örökké. Minden együtt töltött percetek egyben az utolsó is. Egy falat édesség a fogyókúra közben, egy friss, kimerült szülő lopott, tizenöt perces pihenője. A világ egy olyan dolog, ami azért létezik, hogy kettészakítson benneteket, de amiért még közelebb kerültök egymáshoz. És a tény, hogy megtaláltátok egyáltalán egymást ezen a hatalmas bolygón, egy beduin barlangban vagy éppen egy hajón a Nagy Korallzátonyon, valóban csodával határos.

Az ember mindig abba szeret bele, akibe nem kellene, vagy nem szabadna. Talán éppen azért, mert nem szabadna.

A szerelem alázatos, gyarló, teli botlással, drága tévedéssel. A szerelem menekül az okos emberektől, a gyermeklelkűeket keresi. És erősebb az Életnél, titokzatosabb a Halálnál. Minden miatta van.

Az okos és egészséges ember nem lesz a szerelem rabszolgájává.

A szerelem önző, nem igaz? Olyasmire ösztönözhet tisztességes, becsületes férfiakat, amihez nincsen joguk. Selyemburokba zár a realitások elől, akár az időt magát is megszünteti, félresöpör minden észérvet. Felbujt, hogy szembeszállj az elkerülhetetlennel. Arra hajt, hogy egy másik ember teste és lelke után sóvárogj. Elbizakodottá tesz, mintha bizony megérdemelnéd ennek az embernek a szívét; arra buzdít, hogy helyet keress benne magadnak.

Bármilyen nagy a szerelem, egy kis távollét csak fokozza és szítja a vágyat.

A nők csak akkor kezdik becsülni a férfit, ha azt látják, hogy másoknak is tetszik. Akkor szaladnak utána.

Vajon az ember a másik egyes tulajdonságaiba szeret bele lépésről lépésre, vagy az egész lényébe egyszerre?

A szerelem nem ér egy csapásra véget, akármennyire is jó volna, vagy akármennyire nincs helye az ember életében. Nem is lehet megparancsolni, hogy érjen véget.

A szerelem kinyitja a világ kapuit.

A házasság előtt fellángoló szerelem a házasságban kialszik, csak üres és szomorú helye marad. A házasság után érzett szerelem is elmúlik persze, de a helyét a boldogság foglalja el.

A szerelem kegyetlen szerető.

A szerelem egy játszma, a természet nagy játszmája. Bolygónk minden teremtménye részt vesz ebben a játékban - tudat alatt is igyekeznek átadni DNS-üket a holnapnak. A természet a gyerekek számával méri az eredményt.