Nem lehet egyetlen lehetőséget sem elszalasztani. Mert utána bánni fogja egész életében, hogy meg sem próbálta. Ez pedig még egy csalódásnál is rosszabb. Azt kiheveri előbb-utóbb, de az elszalasztott lehetőségek élete végéig kínozni, marni fogják.

Az ember mindig abba szeret bele, akibe nem kellene, vagy nem szabadna. Talán éppen azért, mert nem szabadna.

Hiába, az egyiptomi cigaretta az igazi! Akárcsak a francia pezsgő és a pesti nő!

A karácsony nem is igazi ünnep vastag hótakaró nélkül.

A múltunk nem megsárgult papírokon és elszíneződött tintával írt sorokban van, hanem bennünk: a bőrünk alatt, a zsigereinkben.

Egy kórház valóságos külön világ! Mennyi szenvedés, halál, de gyógyulás és élet is zsúfolódik egy épület falai közé! Az emberek sorsa az orvos kezében van - élet és halál felett dönthet. Az ilyen feladathoz csakis kellő alázattal és felkészültséggel lehet hozzáfogni.

A kertben ültek a szép tavaszi napsütésben, a régi hintán, és az egész világból csakis egymást látták.

Én hiszek neki, amikor azt mondja, hogy soha nem szeretett még senkit, és hogy én vagyok az élete értelme. Micsoda közhelyek, és mégis mikor ő mondja, és közben a szemembe néz a gyönyörű kék szemével - nos, akkor bármit mondhatna, mindent elhinnék neki. Talán ez a szerelem?

Miért van az, hogy mindig olyanok kérnek titoktartásra, akiket szeretek, így a jobb meggyőződésem ellenére minden alkalommal megígérem, hogy hallgatok?

Milyen gyönyörűséges, milyen kacér és magabiztos! Egyetlen pillantásával porba tudja sújtani, és ezt ma este már többször meg is tette.

Miért ilyen bonyolult az élet? Gyerekkorában úgy hitte, a szerelem egyszerű, tiszta és gyönyörű dolog lehet. De valójában kibogozhatatlan, kegyetlen és alattomos. Nem áldás, hanem büntetés.