Az ígéreteket szentek és balfácánok tartják csak be. Az emberek többsége a magának tett fogadalmakat is megszegi.

Az élet maga a bizonytalanság, és az egyetlen orvosság ez ellen a vakmerőség.

Akivel nem néznek szembe, arra nem emlékeznek az emberek.

Az áligazságok ragályként harapóznak el és fertőzik meg a lelkeket.

A hamisság fárasztó. És ami ennél is rosszabb, becsapunk vele másokat.

A legtöbb embernek egyetlen árnyéka van, nekem azonban kettő. A múltam folyvást ott van a sarkamban, a nap minden órájában és percében; képtelen vagyok lerázni magamról.

A kígyó levedli a bőrét, de a színét nem változtatja meg.

Az igazság akkor él, ha kimondják.

Az él teljes életet, akit nem tartanak vissza félelmek, és nem vár semmi különöset a jövőtől; akinek nem az előbbiek szabják meg választásait... ami persze átkozottul nehéz.

A szerelem önző, nem igaz? Olyasmire ösztönözhet tisztességes, becsületes férfiakat, amihez nincsen joguk. Selyemburokba zár a realitások elől, akár az időt magát is megszünteti, félresöpör minden észérvet. Felbujt, hogy szembeszállj az elkerülhetetlennel. Arra hajt, hogy egy másik ember teste és lelke után sóvárogj. Elbizakodottá tesz, mintha bizony megérdemelnéd ennek az embernek a szívét; arra buzdít, hogy helyet keress benne magadnak.