A mágia minden ereje a szerelemben áll.

A szerelem olyan, mint egy költemény, megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan szépség.

A szerelem sötét verem, de micsoda boldogság beleesni!

Az igazi szerelmi levelezőt csupán egy kurta lépés választja el a költőtől.

A szerelem meglepetés. Derült égből villámfény, nyakunkba zúdult nyári zápor, váratlanul reánk terített női mosoly.

Egyedül születik, egyedül hal meg az ember. A szerelmes leveleit is egymagában kell megírnia.

Valakibe beleszeretni egy szamár is tud, feltéve, hogy van elég hormonja hozzá. Szeretni csak a nemes érzésű ember képes.

A szerelem drága kincs, ezért távol kell tartani az államtól és a politikától.

Azt mondjuk, szerelembe esünk, mintha az valami tenger lenne, amibe bele lehet fulladni, vagy egy gödör. Semmi másba nem esünk, sem barátságba, sem dühbe, sem reménybe. Csak szerelembe.

A szerelem nem tragédia, nem is bukás, hanem ajándék. Azért emlékszel az első szerelmedre, mert megmutatja, bebizonyítja, hogy képes vagy szeretni, és valaki képes téged is szeretni, és ezen a világon semmi egyebet sem érdemlünk meg a szerelmen kívül, mert a szerelem az emberré válás mikéntje és miértje is egyben.

Nem volt első szerelmem, rögtön a másodiknál kezdtem.

A szerelem olyan, mint a puskapor: robban és elhamvad. Az első szerelemnek nincsen robbanó ereje. Eszményi világból jő virágillatos tavaszt ébresztve szívünkben. Csodás örök emlékképpen kísér el minket - elmúlásunkig.

A valódi szerelem nem követel áldozatokat, hanem hozza azokat.

A szerelem az szerelem, és semmi egyéb.

A szerelem nem csak múló, változó és esélyektől függő vonzalom, hanem emberi lélek éltető tüze, egész életünket átszelő villáma, ösztönző és nevelő árama, egyik legszebb megnyilvánulása.