A közvélemény szerint szépnek lenni jó, holott hány ember teszi tönkre szépségével saját és mások életét! Úgy tartják, hogy csúnyának lenni rossz, de sokan épp csúnyaságuk miatt kezdenek a felszínes helyett sokkal mélyebb dolgokkal foglalkozni, és valamire specializálják magukat - és néhányan ezalatt még meg is szépülnek.
Egy fejlett értelmű embernek feltétlenül kell hogy legyen esztétikai érzéke.
A vak szerelem mindenütt ideális szépséget talál.
A nyoszolyólányok gyönyörködtetik a szemeket, amelyek az arára várnak; ám ha megjő az ara, a nyoszolyólányok nem ragyognak a szemekben, amelyek megelégíttettek.
Minél jobban behódol az ember a szépségnek, annál távolabbra kerül a jóságtól.
Az, hogy ki vagy, mindig magasabb rendű annál, aminek látszol - annál, ami csak úgy tűnik, hogy van. Mihelyt elkezded valóban megismerni azt a személyt, aki - a te előítéleteid alapján - egy nagyon szép, vagy nagyon csúnya arc mögött megbújik, akkor a felszín elkezd elhalványulni, míg végül egyáltalán nem lesz jelentősége.
Nincs szebb dolog a világon, mint a holdfényben fürdő végtelen tenger és a némán ragyogó csillagokkal teleszórt mélységes égbolt.
A szeretet tökéletes plasztikai sebész.
Ami szép, az eltelik, és csak olyan jön helyébe, ami csúnya.
Még ha rossznak is ígérkezik egy kezdődő nap, javítani lehet rajta reggeli szépségápolással és az öltözék gondos megválogatásával.
Hogy szép volt, azt sosem vettem észre. Azért sírok, mert amikor fölém borulva rám vetette pillantását, láttam, hogyan tükröződik szemének mélyén az én szépségem.
Nincs szebb a vitorlázó hajónál, a vágtató paripánál, a táncoló nőnél.
Megint elnevette magát. A nevetéstől megváltozott az arca, és rádöbbentem, hogy gyönyörű. Elfordultam, mert nem akartam benne mást látni, mint szörnyeteget. Veszedelmes szörnyeteget.
A nő olyan, mint egy költői hasonlat - ha szép, az sem baj, hogy semmi értelme.
Ahogy itt jár-kél, szép, miként
A csillagtüzes éjszaka.
Fénybe árnyat és árnyba fényt
Szűr arca, szeme, mosolya;
Oly szelíden ragyog felénk,
Ahogy a vad nappal soha.