Akit megfosztanak minden szabálytól, személyiségként lesz egységes.
Melyik férj ne gondolkodna el olykor, hogy mi mindent kezdhetne a szabadságával, ha a felesége egyszer csak eltűnne? És vajon hány családfő számolja türelmetlenül a napokat az ünnepekig, amikor az asszony végre elutazik a gyerekekkel egy hétre a rokonokhoz? Aztán ha véletlenül bekövetkezik egy tragédia, és valamelyikük tényleg elveszíti a feleségét, legtöbbjük még arra is képtelen lesz, hogy erőt vegyen magán és legalább megpróbáljon kirúgni a hámból. Ekkor jön ugyanis a felismerés, hogy mit is jelentett a háttér, amit elveszítettek.
A szabad akarat megengedi az alkotó embernek, hogy Isten természetében e természet törvényei között szabadon mozogjon.
Nem az-e a legnagyobb akadálya a szabadulásnak, hogy elsőnek mi magunk ítéljük el önmagunkat? Azzal kell hát kezdeni, hogy az ítéletet, megkülönböztetés nélkül, mindenkire kiterjesszük, mert így máris felhígítottuk.
Nem az a szabadság, hogy úgy élhetsz, mint egy diktátor és kedved szerint érvényesítheted a benned felgyülemlett gyűlöletet. Szabadság az, hogy nincs diktátor fölötted más, csak a Teremtő Rend. És hogy a gyűlölet ellen megvédelmezheted magadat a szeretettel.
A szabadság és függetlenség elérésének vágya csak olyan emberben merül fel, aki még reményekből él.
Csak úgy tudhatom meg, hogy szabad-e az ember, ha megtudom, hogy lehet-e ura valaki.
Onnan tudod, hogy valaki szeret, hogy az ő társaságában szabadabbnak érzed magad, mint amikor egyedül vagy.
Felszabadulni semmi, az igazán fárasztó feladat, hogy megtudjuk, mit kezdjünk a szabadsággal.
A szabadság azt jelenti, hogy felelősséget vállalunk döntéseinkért, tetteinkért, saját életünkért.
A szabadság nem csak azt követeli meg tőlünk, hogy felelősséget vállaljunk választásainkért, azt is leszögezi, hogy a változáshoz szándék is szükséges.
A polgártárs szabadsága ott ér véget, ahol egy másik polgártárs szabadsága kezdődik.
A szerelemnek szüksége van távolságra, hogy levegőzni tudjon, mint ahogy a tűznek is szüksége van levegőre, hogy táplálhassa magát.
Az Igazi Szeretet: szabad. Én is szabad vagyok, te is szabad vagy - csakis akkor szerethetjük egymást. Ha valakitől függök, ha valaki mellett nem lehetek az, aki vagyok, ha valaki mellett nem vagyok szabad: nem is szerethetem.
A városi biciklizés a szabadságot jelenti. Olyan, mintha a tömeg felett lebegnél. Én a biciklin semmitől sem félek. Ugyanez nem mondható el az életem többi részéről. A biciklin ülve úgy érzem, én vagyok a legjobb, összhangban magammal és a várossal.