Ha el akarod képzelni a jövőt, képzelj el egy csizmát, amely örökké egy emberi arcon tapos.

Szikrák vagyunk, és nem tudjuk, hogy merre fúj minket a szél.

Engedjük, hogy a dolgok és események szóljanak hozzánk, és ne mi beszéljünk róluk!

A jellem sors.

A sorscsapások elleni állandó küzdelem volt az, ami valójában életben tartott. Akinek állandóan árral szemben kell úsznia, tudja, egyetlen mozdulatát sem hibázhatja el.

A szerelem jobban tudja, mint te, hogy kit kell választanod.

A sors nagyon azt akarta, hogy ez az esküvő időben meg legyen tartva. Az út egyenletesen, zökkenőmentesen a talpuk alá simult, s az akadályok, mint szélfútta tollpihék, könnyedén ellibbentek előlük.

Ha teljes bizonyossággal tudnék mindent, életemet szüntelen szorongásban kellene leélnem; folyton attól rettegnék, hogy letérek a helyes útról. Mivel azonban mindig minden lehetséges, a csoda bármikor bekövetkezhet, mert csodák mindig lesznek, amíg ember él a földön.

Pusztából porszem, mély vizből a gyöngyszem,
Honnan szakadtam el, mi végre jöttem,
Kérdem már, merre visz napjaim sodra?

Az események jönnek hozzánk, nem pedig fordítva. Mert hiszen miért van az, hogy bizonyos embereknek csupa izgalom az életük, másoknak meg merő unalom? Vajon a környezetük tehet róla? De nem ám! Az egyik ember beutazhatja a fél világot anélkül, hogy bármi érdekes történne vele. Vérfürdő az érkezése előtti héten, földrengés az elutazása után egy nappal, hajótörés a lekésett járaton. A másik meg kertvárosban lakik, naponta vonattal bumlizik a Citybe, és mégis mindenféle megesik vele. Zsaroló bűnbandák, gyönyörű lányok, bankrablók karmaiba kerül. Vannak emberek, akik egyszerűen vonzzák a baleseteket - s még akkor is történik velük valami, ha csak a városligeti tóra mennek sétahajókázni. Hasonlóképp áll a helyzet a maga Hercule Poirot-jával is: nem kell keresnie a bűntényt, jön az hozzá magától is.

Sose harcolj a sorsod ellen, mert azt veszítheted el, aki neked a legdrágább.

A sors keze... veri a taktust... egy szív alakú... órán.

Az ember addig él, amíg van valamilyen személyes feladat, tennivaló, amit nem tud más végbevinni, csak ő.

Napok óta valami nyomasztó rossz hangulat miatt kínozgatom magam, mikor csak tőlem, csak és kizárólag tőlem függ, hogy az történjék, amit akarok.

Vannak pillanatok, amikor bele kell törődnünk a sorsunkba, és hagynunk kell, hogy a dolgok tovább folyjanak a saját medrükben.