Hogy mit szabad és mit nem, az a művészben dől el. Ő érzi, hogy meddig mehet el, és ő vállalja a következményeket is.

Bármilyen elvont tárgyú legyen egynémely művészi alkotás és álljon bár ezek egynémelyike ellentétben a természetes iránnyal, - mégis kétségtelen és el nem vitatható, hogy a művészet ma is leginkább a természetből szerzi maradandó értékű, és örökbecsű alkotásai legtöbbjéhez a legértékesebb benyomásokat.

Ifjú dilettánsok tolakodását jóakaratúlag kell tűrni: élemedve ők lesznek a művészet s a mester legigazabb tisztelői.

Legyen a műalkotás nagy vagy kicsiny: minden, a legapróbbakig, a koncepción múlik.

Az a helyzet a művészettel, hogy mindig lesznek emberek, akik meg akarnak akadályozni abban, amit csinálsz. De ez többet árul el róluk és az ő problémáikról, mint a te művészetedről.

Az tesz valakit művésszé, hogy a lelki életéből vesz motívumokat, és fizikai formát ad az érzései és a vágyai által inspirált témának.

Az igazi hercegek sohasem tudnak olyan előkelőek lenni, mint a színpadiak.

Bizonyos értelemben minden színész későn érő típus, hiszen időbe telik, amíg az életben és a színpadon megszerezzük azt a tapasztalati tőkét, amit kamatoztathatunk.

A profi táncosok nem járnak táncolni.

Az íráshoz éppen olyan hajlandóság kell, mint a takácssághoz vagy hímzéshez. Valahogy úgy képzelem, hogy hallatlan engedelmesnek kell lenni a kéznek, amely a gondolatokat átveszi, és a betűket a papirosra rajzolja. Az ujjakban, a kézben rejtőzhetik valamely kis szellem, amely felébred a hívásra, és kezdi a maga tennivalóit; viszi a tollat az ismeretlenségbe, a papiros fehér tengerén.

A természet közömbös másolata is sokkal szebb, mint a legnagyobb képzelet eredménye.

Sértettségből nem lehet jól művészetet létrehozni.

A színháznak csak sejtetnie kell. Nem helyes, ha direkten kimondódnak a dolgok, mert az megosztja a nézőket.

A színész rengeteg figyelmeztetést kap a szerepeitől arról, milyennek nem szabad lennie. Észreveszem, hogy én is ugyanazokat a rossz mondatokat használom az életemben, amiket a szereplő, ezért legközelebb már nem fogom elővenni őket. Persze ez nem azt jelenti, hogy a pályánk végén csupa tisztaság leszünk, mert minden rosszat kiszorítottak belőlünk a szerepek. De kapunk lehetőségeket, figyelmeztetéseket, hogy az életünk bizonyos hülyeségeit el tudjuk kerülni.

A színház könyörtelen: a rendező, a kollégák azonnal beszólnak, ha van miért. De a piszkálódás szeretetből adódik.