Felejtsd el a tökéletességet. Nincs időnk rá. A tökéletesség amúgy is elérhetetlen: az csupán legenda, csapda, egy mókuskerék. A maximalista hozzáállás megakadályozza az embereket abban, hogy befejezzék a munkájukat, de ami még rosszabb - gyakran abban is meggátolja őket, hogy egyáltalán elkezdjék. A maximalisták gyakorta már előre eldöntik, hogy a végeredmény sosem lesz kielégítő, így hát eleve meg sem próbálnak kreatívak lenni.
A tökéletességre való törekvés tragikus időpocsékolás, mivel nincs semmi, ami a bírálatokon felül állna. Nem számít, hány órát ölsz bele abba, hogy valami hibátlant hozz létre, valaki tuti talál benne valami kivetnivalót.
A verseny a legközönségesebb feladatot is izgalmassá teszi.
Szabadságra elmenni valójában azt jelenti, hogy örömet szerzel magadnak. Ha nem vagy képes erre, nem tudod dicsérni és kényeztetni magadat, akkor nem fogsz tudni elmenni szabadságra sem, mert azt fogod hinni, hogy nélküled megáll az élet. És ez azért van, mert nem mersz nemet mondani. Nem mersz nemet mondani, éppen ezért megállás nélkül dolgozol, hogy bizonyítsd, milyen erős és fontos is vagy te.
Az ember akkor becsül meg dolgokat, ha keményen megdolgozik értük.
A fejlett intelligenciával bíró emberekkel való munka a legnehezebb, mert ők elképesztő ügyesen és okosan csapják be magukat.
Szerencsés az, aki szereti a munkáját.
A megélhetés és az élet nem ugyanaz. A megélhetés és a valamirevaló élet megteremtése sem ugyanaz. A helyes életet élni és EGY helyes életet élni nem ugyanaz. A munkahelyi titulus még csak meg sem közelíti a "Mivel foglalkozik?" kérdésre adandó választ.
A legnagyobb örömöm abból fakad, ha a csapatommal együtt dolgozhatok, nem pedig magából a munkából.
A jó vezetők a főnökösködés helyett elkezdik bátorítani a munkatársaikat. Ez az emberközpontú vezetés titka, ugyanis a vezetés legnagyobb része a támogatásról szól.
A vezetőknek fel kell szabadítaniuk beosztottaikat, hogy azok kibontakoztathassák tehetségüket.
Nem lehet úgy vezetni, hogy ütöd az emberek fejét - az tettlegesség, nem vezetés.
Nincs olyan,
Hogy jelentéktelen munka.
Ezért szükségszerűen mindent
Szívünk szeretetével
És életünk tiszteletével
Kell tennünk.
Észrevettem, hogy a világban az emberek majdnem mindig idegeskednek, és nincs idejük. Még Nagymama is sokszor mondja ezt, pedig neki meg Pótpapának nincs is munkája, úgyhogy nem tudom, hogy az emberek, akiknek munkájuk van, hogyan csinálják a munkát meg az élést is egyszerre.
A ki későn kel, habár egész nap dolgozik, alig fog a munkához, máris ráesteledik.