Semmit sem szabad felületesen csinálni. Ha nem fektetsz energiát a munkádba - bármi legyen is - , örömöt sem ad.

A jó főnök időnként maga is lapáthoz nyúl. Ez az egyedüli módja, hogy a siker ára és értéke ne merüljön feledésbe.

Nem vezetheted az embereket, ha rájuk vagy szorulva.

A stressz abból ered, hogy kevesebbet teszel, mint amennyire képes vagy.

A perfekcionizmus a zsarnok hangja, az ellenségé. Vasmarokkal tart, és megmérgezi az egész életedet.

A késleltetett jutalommal csak arra kell vigyázni, hogy ne legyen túl későn.

Az igazi tehetség, a szabad ember nem másoknak dolgozik, nem teremt másoknak tőkét, nem működtet olyan szervezeteket, amik gyakorlatilag teljesen fölöslegesek, mert csak mások érdekei hozták létre őket. Aki függetleníti magát a hűbéri lánctól, és a saját értékrendje szerint a saját világát építi, az nem engedi, hogy jelentés nélküli, megcsontosodott koncepciók szerint mások sorolják be valamelyik konvencionális rendszerbe.

A szervezeti hatékonyság nem az ésszerűségnek nevezett beszűkült fogalomban rejlik, hanem a józan logika és az erős ösztönös megérzés elegyében.

Az értelmes munka az ember életének alfája és ómegája.

A házimunka csak annak kibírhatatlan, aki nem dolgozott még színházban. Ott az ember heteket csuklózik az eredmény legkisebb jele nélkül.

Szellemi munkát nem vállalok, mert szeretnék az agyam felett én rendelkezni.

Egy teljesítmény látványa a legnagyobb ajándék, amit csak ember másoknak adhat.

A versengés egy átok, hacsak nem a móka a célja.

A munkánk könnyen válhat rabszolgasággá. Ugyanaz a helyzet akkor is, ha kényelmes munkát végzünk.

Hat jó ok van arra, hogy dolgozzunk: függetlenek lehetünk, eltarthatjuk a családot, munkát teremthetünk másoknak, mentorálhatunk másokat, kihasználhatjuk a tehetségünket és megváltoztathatjuk a világot.