A közönség meghálálja, ha hiteles és igényes vagy.

Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék,
Minden áldott este fényben megfürödnék,
És ha egyszer rajtam lánckerék taposna,
Alattam a föld is sírva beomolna.

Az öröm múlékony - mégis szerves része az életünknek -, és nagyon fontos, hogy megéljük minden percét.

Semmit sem szabad felületesen csinálni. Ha nem fektetsz energiát a munkádba - bármi legyen is - , örömöt sem ad.

Ha én rózsa volnék, nem csak egyszer nyílnék,
Minden évben négyszer virágba borulnék.
Nyílnék a fiúnak, nyílnék én a lánynak,
Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak.

Nem vagyok jövőt ígérő, távoli égi jel,
csak egy földi álmodó, aki gyakran téved el.
Lehet, hogy nem vagyok pont olyan,
amilyet mindig is kerestél,
de az volna szép, ha mégis,
ha így is szeretnél.

A víz alatt, a víz alatt a létezés csodás:
van élelem bőségesen, s nincs vízkorlátozás.
A víz alatt csak egy a gond: a levegő kevés,
de esküszöm, csupán az első öt perc a nehéz.

Egyszer még egy gyertyafényes,
csendes este visszatérünk.
S mint a régi dallamokra,
álmainkra úgy emlékezünk.

A jövőt nem sejthetem,
A sors ezer rejtelem.
Ahogy lesz, úgy lesz,
Bárhogy lesz, úgy lesz.

Én nem tudom másképp, csak ennyit tudok,
A csodák helyett csak egy mosolyt adhatok.