Gondolkodni jó. Pontosabban: mértékkel gondolkodni jó, mint ahogy mértékkel inni vagy hegyet mászni is. Sokan szeretünk felmászni egy hegyre, de csak kevesen a Himalájára - a legtöbbünk túl sem élné. A jó rejtvényekben az a pláne, hogy éppen annyi gondolkodást igényelnek, amennyi még élvezetes, és amennyivel a rejtvény megfejtésén érzett öröm még bőven megéri az érte meghozott áldozatot, a szellemi erőfeszítést. És ahogy a mértékkel űzött sporttól a teljesítmény öröme mellett testünk is egészségesebbé válik, úgy fejlődik szellemünk is a rejtvényfejtéstől.

Az élettelen dolgoknak, a szervetlen dolgoknak is megvan a maguk energiája.

Mindennapi apró tetteink hoznak fényt a világba.

Nyújtózkodik a zúzmara,
megdermed az idő.
Elcsitul a jelen, és
megnémul a jövő.
Csak üldögélek tétlenül,
lekapcsolom magam.
Bámulok a semmibe,
így minden rendbe’ van.

Nem arra van kitalálva az ember, hogy folyton elviselje a hétköznapokat.

A kapcsolatok természete más, mint amit a moziban látunk, más, mint amire felkészítenek minket. A nagy romantikus filmek valami esszenciálisat ragadnak meg abból az érzetből, amit szerelemnek hívunk, de azt kevéssé mutatják be, mennyire nehéz megoldani egy együttélést, hogy ennek milyen stációi vannak, milyen banális tud lenni, miként lehet életben tartani, hogy lehet egyáltalán elviselni a másikat vagy magunkat. Tájékozatlanságunk okán vagy végigküszködjük az életet, vagy különböző utakat keresünk.

Időbe telik, mire az ember levetkőzi a rossz beidegződéseit.

Minden reggel egy új lehetőség arra, hogy azonnal visszafeküdj az ágyba.

Ha meg sem moccansz, tutira nem vered be a lábujjad.

George Cantor, a halmazelmélet atyja írta: "a matematika lényege a szabadság". Arra tanít, hogy a valóságot vizsgáljuk, a tényeket; és kövessük őket, bárhova vezetnek is. Megszabadít a dogmáktól és előítéletektől, fejleszti az innovatív képességeinket, így teremt olyan eszközöket, amelyekkel feltárhatjuk a dolgok lényegét.

Sokkal könnyebb elkerülni a csábítást, semmint akkor felvenni vele a harcot, amikor sóváran megtelepszik a konyhapulton. Ha pedig képtelenek volnánk erre, még mindig van mit tenni - elszámolhatunk százig, dalra fakadhatunk vagy cselekvési tervet készíthetünk, amelyhez aztán tartjuk is magunkat.

A kimerültség előcsalogathatja belőlünk az ösztönlényt.

Az ember csak akkor lát valamit igazán, ha először nézi.

A valóságban a borok ára és minősége közötti korreláció a nullához közelít.

Piszkos épületek, névtelen emberek tömege, soha nem szűnő zaj, zsúfolásig teli vonatok, szürke ég, a teret uraló hirdetések, vágyak és lemondások és ingerültség és izgalom. Végtelenül sok választás, végtelenül sok lehetőség. Csakhogy miközben végtelenül sok, egyben nulla. Mindent a kezünkbe fogunk, és közben a nagy nullát markoljuk. Ilyen egy nagyváros.