Ha meg akarod nevettetni Istent, mesélj neki a terveidről.

Jó, ha az ember kellő humorral viseltet saját fontosságát avagy jelentéktelenségét illetően.

A nevetést nem lehet elutasítani. Ha jön, lehuppan a kedvenc fotelodba, és addig marad ott, ameddig akar.

A humor meglátja a nagyban a kicsit.

A szellemes visszavágás olyasvalami, ami huszonnégy órával később jut az ember eszébe.

Csipetnyi humor elég ahhoz, hogy meggyőződj: az az idegen arc egy-egy embertársadat takarja.

A nevetés sokkal jobban oldja a feszültséget, mint a sírás.

Ha a magas, nesztelen homokban járkálsz a strandkosarak mögött, nem láthatod a kosárban ülő embereket, de hallasz egy kiáltást vagy egy beszélgetést vagy egy nevetést, és tudod: ez az ember ilyen és ilyen. Érzed: szereti az életet, vagy: nagy vágyakozás lakik benne, vagy: egy szenvedés rejtőzik lelkében, amelyet a hangja állandóan sirat, még a nevetésében is.

Ahhoz, hogy a valóságot valahogyan elviselhessük, mindnyájunknak kell magunkban néhány kis bolondságot melengetnünk.

Két ember között a legkisebb távolság a nevetés.

A humor a méltóság támasza, fölényünket hirdeti mindazzal szemben, amit a sors ránk mér.

Ha be akarsz pillantani az emberek lelkébe és meg akarsz ismerni valakit, ne azt figyeld, hogyan beszél, hallgat, sír, vagy hogy megmozgatják-e a nemes eszmék, hanem azt, hogyan nevet. Aki szívből tud kacagni, jó ember.

A humor a dolgokkal szembeni egyfajta látásmód, viszony vagy érzés, mindenekelőtt velünk született adottság, ami valakiben vagy megvan, vagy nincs meg.

Reményteljes a jövőnk, mert Istennek van humorérzéke, és viccesnek tart minket.

Akkor nevetünk, amikor valami a legjobban fáj. Nevetünk, amikor mást nem tudunk tenni. A nevetés az egyetlen stratégia, ha kezd széthullani körülöttem a világ... Csak az olcsó pillanatok provokálnak könnyeket.