Rossz olyan országban élni, ahol nincs humor. Azonban még rosszabb az az ország, ahol csak humorral lehet élni.

Királyok nem ismerik az iróniát, még olyan értelemben sem, mint az ékesszólás egyenes és klasszikus eszközét, hát még bonyolultabb értelemben.

Ha feleolyan humoros lennél, mint amilyennek gondolod magad, fiacskám, akkor kétszer olyan humoros lennél, mint amilyen vagy.

Ha nevet, sokkal többet meg lehet tudni egy emberről, mint ha sír.

Az irónia főként az elme játéka. A humor inkább a szívé, az érzelemé.

Abbahagyni a nevetést körülbelül olyasmi volt, mintha egy rosszul épített töltés szivárgásait próbálná megállítani az ember: amint az egyik rést betömte, másutt máris újra folyni kezd a víz.

A tréfa nem egyéb, mint átlátszó takargatása az alatta elrejtett - vagyis elrejthetetlen - ínségnek.

A nevetés nem rossz kezdete a barátságnak, és végnek föltétlenül a legjobb.

Akinek nincs humorérzéke, az kicsinyke vétkeket se tud megbocsátani. A humorérzék tehát etikai jelentőségű.

Az egész világom egy viccnek tűnt, amelyben én voltam az utolsó, aki megtudja a poént.

Meg kell tanulnunk nevetni a dolgokon.

Azt a fajta humort kedvelem, ami öt másodpercig nevettet és tíz percig gondolkodtat.

Az élet csöppet sem nevetséges - de el tudják képzelni, milyen lenne, ha nevetés nélkül kellene élni?

Nem lehet sokáig haragudni arra, aki megnevettet.

A tréfa nem vágyirodalom, hanem
a legigazibb realitás. Nem azt fejezi ki,
aminek lennie kellene, hanem azt, ami van.