A humor is a valóságtól való visszahúzódás egyik formája.

Mióta a matematikusok megtámadták a relativitás-elméletet, azóta én magam sem értem.

Az élet legborúsabb fordulatai sem nélkülözik teljesen a humort.

Naponta legalább egyszer nevessünk. Van a nevetésben valami, ami könnyebbé teszi az életet.

Ha már egyetlen érved sincs, humorod még mindig kisegíthet.

Soha nem szabad megfosztani magunkat a legbecsesebb képességünktől, a nevetéstől. Még ha halálos betegségben szenvedünk is, bőven jut rá alkalom, hogy nevessünk, és őszintén mondom, egyet se szalasszunk el.

Amikor röhögtetünk másokat, megmelegszik a szívünk tája, aztán már olyan, mint a drog: minél nagyobb a röhögés, annál jobban hajtod.

Az a baj a humorérzékünkkel, hogy gyakran az ember akkor is használni akarja, amikor nincs jó hangulatban.

Én mindig az úgynevezett normális hapsiktól lombozódom le. A dilisektől nem félek. Ők legalább elkötelezettek.

A nevetés a bárgyú ember első menedéke. Sokkal könnyebb nevetni, mint megérteni valamit.

A humor nagyon fontos része az életnek, pláne annak, akinek nehéz a sorsa. Kevésbé érzi magát szerencsétlennek az ember, és a külső szemlélőben is más benyomás alakul ki az illetőről.

A tréfa egy pillanat, de egész órára hangulatot ad.

Aki komolyan veszi saját búját, baját, leleddzen bármiben is, az abba bele fog nyomorodni, bele fog pusztulni. Súlytalanná kell tenni a keservet, és azzal máris kihúztuk a balsors méregfogát. A spontán humorral reagáló, önmagával ironikus ember lelke felszabadul. Azt a továbbiakban már senki és semmi nem vetheti rabigába.

Az ostobák azt hiszik, hogy aki tréfál, komolytalan, és hogy a szójáték nem válasz semmire.

Ahhoz, hogy egy nő nyíltan megmondja, hogy harminc éves, az kell, hogy öntudatos legyen! Ahhoz, viszont, hogy őszintén megmondja, hogy negyven, ötvennek kell lennie.