A nevetés az az embernek, ami a sörnek a csapolás.

Az igazi humor egy tisztább életszemlélet eredménye: azt jelenti, hogy néha sikerül a dolgok fölé emelkednünk. A humor s az irónia mindig a filozófiai nyugalom és fölény kifejezése.

Akinek titkolnivalója van, vagy legalábbis akinek szokatlan az életvezetése, akörül mindig ott ólálkodik a humor.

Mámorító az igazi nevetés. A remény nevet, meg a tiszta ész.

Hálás vagyok, ha valaki megnevettet, sírni magamtól is tudok.

Az ízlésbeli különbség - a humort illetően -, erősen próbára teszi a gyöngéd érzelmeket.

Csak azok az emberek tudnak jól nevetni, akiknek tiszta a szívük.

A humor sokszor ugyanolyan jó fegyver, mint a kemény odamondogatás.

Az érettség keserű kiábrándulás, amelyre nincs orvosság, hacsak a nevetés nem képes bármit orvosolni.

Aki önmagán mulatni tud, soha nem unatkozik.

Humor. Irónia. Pátosz. Mindig is úgy gondoltam, ezeket a tulajdonságokat azért fejlesztettük ki mi, emberek, hogy megbirkózzunk ezzel az oly gyakran kegyetlen és igazságtalan világgal. De amellett, hogy vigaszt nyújtanak, ezek a tulajdonságok egyben felismerések - rövid, felvillanó, de azért fontos felismerések - arra nézve, hogy bármilyen küzdelmet és szenvedést is tesz elénk ez a világ, ezek nem tehetnek igazából kárt abban a nagyobb, örök lényben, akik valójában vagyunk. A nevetés és az irónia szívből jövő emlékeztetők arra, hogy nem rabok vagyunk ebben a világban, csak átutazók.

A humorista az az ember, akinek jó rosszkedve van.

Legyen humorérzéked. Szükséged lesz rá.

A vicc, a tréfa, a humor mindig tartalmaz váratlan elemet, vagyis frissen tartja az elmét, felkészítve arra, hogy bátran szembehelyezkedjen a logikával, és felrúgja az észjárás szabályozott, egyformán ismétlődő mintáit.

A sorsnak gyakran pofátlanul szar a humora.