A hit nem józan megfontolás vagy logikus gondolkodás kérdése, hanem azon múlik, hogyan éli az életét az ember.

Először hinni kell a hitben, s csak utána jön meg az igazi hit.

Ha hinnék benne, hogy győzni fogok, akkor a győzelem is hinne bennem.

A hit az, hogy bízunk valamiben. És ha már úgy látszik, hogy semmi sem maradt, amiben bízhatunk, akkor is bízunk magában a hitben, ami tovább lelkesít.

Ha az ember nagyon akar valamit hinni, akkor el is hiszi. Újraírhatja gondolatban az életét.

A félelem kopogtatott az ajtón. A hit kinyitotta, és már nem volt ott semmi.

Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.

A hit soha nem tudja, merre vezetik,
De ismeri és szereti azt, Aki vezeti.

Félt hinni... Félt, mert amikor hitt, a reményeit mintha zászlóként a magasba vonták volna, hogy mindenki lássa, ahogy a szélben lobog. Aztán erős szelek, viharok jöttek, csak azért, hogy a zászlót elrongyolják, szétszakítsák... és végül lehúzzák.

A legnagyobb bizonytalanság is - ha nem a halálhoz vezet - elvezethet egy olyan bizonyossághoz, amelyet nem rendít meg semmi.

Csak azért, mert valamit erősen hiszel, az még nem teszi azt igazzá.

Mert szegénynek drága kincs a hit.
Tűrni és remélni megtanit.

A hit nem vágy. A hit Akarat. A vágy mindig beteljesítésre vár, az Akarat viszont erő.

Csak meg kell látnotok, hinnetek kell abban, amit tudtok, hogy elvegyétek, amit kaptok.

A hit tudja, hogy a miértekre csak egy esetben van válasz: ha nem az okra kérdez rá, hanem a célra.