Az egyén annyit ér, amennyit a hite.

Bízni tudni annyit jelent, mint hinni tudni. És hinni tudni, az szeretni tudni.

Az emberek többsége mindent elhisz, csak ne legyen a Bibliában.

Az ember hisz a sorsban, hitt benne mindig, és várta, és annyiféle ábrázatot kerekített rá, hogy előszámlálására nincs elég papír és idő. A sors annyira létezik, amennyire az embernek van rá szüksége, és szüksége van rá, ha másért nem, hogy neki tulajdoníthassa sikereit és balsikereit, és így tegye őket elviselhetőbbé felebarátai számára.

Csak az botlik meg, aki kételkedik. Aki kétkedés nélkül hisz, az célhoz ér.

Muszáj hinni a jóban, akárhová is sodor az élet, hisz épp ez tesz minket azzá, aminek születtünk.

Emlékszem a röpülés boldogságára. Hiszem, hogy szárnyaim újranőnek.

Nem engedheted meg magadnak, hogy rossz dolgokra gondolj, mert akkor megteremted őket.

Az van, amit hiszünk. Amit megteremtünk. Én nem akarok egy olyan világban élni, ahol eszelős uralkodók pöffeszkednek az arany városaikban, míg a világ másik fele éhezik. Nem érdekel a pénz, és nem érdekel a bűnbánat.

- Nem küzdök többé a sorsom ellen!
- De nincs olyan, hogy sors, hát nem érted? Te is tanúbizonyságot szerezhettél arról, hogy az életünk a döntéseink szerint változik. Felelős vagy azért, hogy miként alakulnak a dolgaid.

Az isteni kinyilatkoztatás néha csak annyit jelent, hogy ráhangolod az agyadat arra, amit a szíveddel már úgyis tudsz.

Lehet-é mást kívánni, hanem csak azt, ami az Istennek tetszik, és az ő rendelése után kell járnunk, és azon nem sétálni kell, hanem futni. Mert az Isten azt szereti, hogy fussunk az ő akaratján, ne csak jó kedvvel, hanem örömmel. Ne szomorkodjunk hát azon, ha dolgok úgy nem folynak, amint nékünk tetszenének, aki a jövendőt igazgatja, azt is tudja, hogy mint kell folyni azoknak.

Az ember nagyon ragaszkodik ahhoz, amiben hisz. Nem az igazságot keresi, hanem az egyensúly valamilyen formáját, és a hite elemeire alapozva egy nagyjából egységes világot épít maga köré, amitől megnyugszik, és amihez azután körömszakadtáig ragaszkodik.

Napjaink Hiszekeggye már nem az öntudatos "hiszek"-kel kezdődik, sem a kételkedő "nem hiszek"-kel, hanem a tragikus "hinni akarok"-kal.

Gyakorta nem amiatt ragaszkodunk valamely hithez, mert szigorúan igazoltnak tetszik, hanem amiatt, mert nem bizonyították be az ellenkezőjét.