A hit elvesztése a bűn legszomorúbb következménye talán.

Aki - őszintén - a hit ösvényén halad, képes lesz egyesülni az Istennel és csodákat tenni.

Az Igazság mindig ott van, ahol a Hit.

Nagy csalódásokhoz nagy hit kell.

Úgy látszik, az embernek szüksége van arra a képzetre, hogy amíg ő él, a világmindenségben valahol egy trónus ragyog fölötte, és az adminisztráció szakadatlanul működik - lehetőleg az ő lelki üdve érdekében.

Bármiben hiszel is, meghalsz; de ha semmiben sem hiszel, már élőnek is halott vagy.

Isten házában nem isten lakik,
hanem a fallal körülvett hiány,
a sok évezredes nosztalgia
a jelen soha nem lévő után.

Úgy tiltakozom a babonák ellen, mint aki önmaga ellen tiltakozik, nem hiszem, de félek tőle. Ezer és ezer szállal fon körül mindent - és helyette nincs más. Ha egy szál elszakad, csak árnyék, üres feketeség ásít, minden hit és bizalom nélkül.

Sokszor elveszíthetné az ember a türelmét, ha nem állana előttem az a gondolat, hogy Istennek milyen sok türelmébe került az én életem is.

Tudta, nagyon jól tudta, hogy az Isten szeretetére megtanítani, imádkozni tanítani nem lehet embert, hogy ez oly kegyelmi ajándék, melyet egyenként osztogat Isten...

Hisszük a semmit, mert évszázadokon át megcsontosodtak a gyökerei, pusztít, öl, fertőz, hitet, félelmet követel. Felfal mindent, létünket megsemmisíti és újjáteremti, addig kínoz a félelemmel, amíg bátrak leszünk saját bilincseink rabságát elviselni. Hol van ennek a világnak a tiszta kék ege, mely alatt hosszú hajú fekete tündérek eloldozzák a gúzsba kötöttek bilincseit.

Nem hiszek a legendákban, de hiszek a mások hitében.

Mindenkinek szüksége van templomra.
Egy templomra,
amelybe beléphet
és térdre borulhat a magánya előtt.

Bizakodni a fényben és hitben?
Csak sötétség van a szívemben.
Pedig hinni szeretnék újból,
s olyan erősen, mint akkor hittem.

Nem csak remélni
hinni kell a jövőben:
magban hó alatt.