Én vagyok az első nővéred,
egy darab földed vagyok,
mit virággal te ültettél be,
és most élek, virulok.
Kis tó van benne, mit te ástál,
és füves domb, két szép virágágy:
mind a tied, gyönyörködj bennük! -
Ha fekszem, mint most, veled együtt,
szívem tele tiszta örömmel,
minden ízem tele gyönyörrel -
mint mustot, iszom leheleted,
hallom szavad s feléledek.

Nem tudtam, hogy a szomorúság olyan, mint egy spirál: amikor már azt gondolnád, hogy elértél a legmagasabb pontjára, és átértél a hegyen, akkor újra lefelé vezet az út, míg végül a legmélyebb pontra érkezel.

Csak az botlik meg, aki kételkedik. Aki kétkedés nélkül hisz, az célhoz ér.