Az élethossziglani párkapcsolat, egyedül annak van jelentősége. Együtt élni nap nap után, s nem együtt hálni egyszer vagy kétszer.

A férj, illetve a feleség által beszélt szeretetnyelv olyan távol állhat egymástól, mint a kínai a magyartól. Hiába igyekszünk, hogy szeretetünknek ékes anyanyelvünkön adjunk hangot, ha társunk más nyelven ért, sohasem fogjuk megérteni egymást.

A szeretet kér, nem követel. Ha az egyik fél követeléssel fordul a házastársához, kapcsolatuk inkább a szülő-gyermek viszonyhoz lesz hasonló. A kisgyermeknek van szüksége arra, hogy utasítsák, hiszen még nem tud önállóan kiigazodni a világban. A házasságban azonban egyenlő felekként és felnőttként kell részt vennünk. Nem vagyunk tökéletesek, de érett felnőttek és egymás társai vagyunk. Kapcsolatunk akkor válhat meghitté, ha megismerjük egymás vágyait és céljait.

A minőségi idő lényege az együttlét. Ez nem csupán fizikai közelséget jelent. Lehet két ember ugyanabban a szobában, egymás közelében, de ez még nem feltétlenül együttlét. Az együttléthez elengedhetetlen az egymásra irányított figyelem.

A szerelmet a házasságban ki kell kapcsolni... a házasságban valami másra van szükség, nem szerelemre... nem is tudom, mi a szerelem. Az hamar elmúlik, ellenben az élet folyik.

A házasságom tanított meg arra: ha hibátlanná akarsz tenni egy rendszert, valójában mindössze átrendezed a hibák kombinációját.

Egyetlen házasság sem boldog, miután megkötik. Csak ha előtte gondolunk rá, akkor tűnik boldognak.

A friss házasok mindig pénzszűkében vannak.

Ha azt látom, hogy sok házasság felbomlik, hogy a házastársak nem élnek szépen, szeretetben együtt, akkor nem a házasság intézményét kell elvetnem, hanem azt kell megállapítanom, hogy sajnos sokan naivan, vakon, túl gyorsan rámentek a fekete pályára, és emiatt kisodródtak, összetörték magukat. Nem a pálya rossz, egyszerűen nem tudnak bánni a felmerülő nehézségekkel.

Szerelem nélkül megházasodni épp oly csúf és férfiatlan dolog, mint misére járni a hitetlennek.

A házasság minden kultúrában és minden időben a tulajdonról szól. Arról, hogy a tulajdont családokhoz és törvényes leszármazottakhoz kössék.

Csak az utóbbi néhány száz évben találtuk ki itt Nyugaton, hogy a házasságnak egy olyan bizonytalan és illékony jelenségen kell nyugodnia, mint a szerelem.

A legboldogabb házasság, amit el tudok képzelni, egy süket férfi és egy vak nő között köttetik.

Mekkora egy csoda a gyerek! De a házasság, az bizony megsínyli, ha megérkezik a kicsike. Ezért is fontosabb mindennél, hogy idejében megtaláljuk azt az embert, akivel tudjuk, hogy nyugodtan családot alapíthatunk.

A jó házasság titka: nem érdeklődünk a férjünk üzleti ügyei iránt.