Nem az a jó házastárs, akit kívánunk, hanem akire szükségünk van.

A házasság reciprok viszony. Csak akkor lehet boldog, ha mindketten boldogok.

A férfiak fáradtságból házasodnak; a nők kíváncsiságból: de mindegyik csalódás a végén.

Más együtt élni, együtt lélegezni, gondolkodni azzal, akit az ember szeret, akit a párjául választ. A jó kapcsolatban nincsenek titkok, nem álságos, és sokat kibír.

Az ember csak félig él, míg nőtlenül él.

A házasság kiváló alkalmat nyújt az unatkozásra. Ha egy egész életre egyetlen feleséghez van láncolva az ember, nem könnyen szabadul meg tőle. A szeretőjét legalább lecserélheti, ha túlságosan ráunt.

A jó házasság alapja a barátság és a szeretet, és talán a szerelem is.

Túl azon, hogy az ember továbbörökítheti a vérvonalát, nem sok egyéb jóval kecsegtet a házasság.

Házasságra lépni egyet jelentett azzal, hogy az ember kijelenti, hisz a jövőben és a múltban is - hogy a történelem, a hagyomány és a remény köteléke nem bomlik fel, és fenntartja az embert.

Ne végy el olyan nőt, aki ha férfi volna, nem kellene barátnak.

Minél több a válás, annál több a jó házasság.

A hosszú házasságokban testvérekké válnak a házasfelek.

Az embernek két felesége kéne hogy legyen: az egyik a szerelemre, a másik meg arra, hogy felvarrja a gombokat.

A társas életben a rettegést kell leküzdenünk, a házaséletben pedig az unalmat.

A sikeres házasság ötvenévnyi beszélgetés, mely mind közelebb visz a szív és az elme összeolvadásához. A szerelem az öröm és a bánat megosztásában mutatkozik meg, és abban a végső megállapításban, hogy immár azzá lettünk, akit szeretünk.