Én csak azt fogadtam meg neked, hogy "jóban-rosszban", de ebédről szó se volt.

A feleség fénylő rendjelcsillag a diplomatafrakkon, eltűnése hamarosan észrevehető. De a szerető csak egy kedves kis zsuzsu az óraláncon, sokáig járkálhatunk, s nem jut eszünkbe, hol veszítettük el.

"A szerelem, amiből a házasságban szeretet lesz" - ez az egyik leghazugabb eufemizmus. Olyasmit jelent, hogy nem érzek már semmit a másik iránt, de eljátszom a világnak, hogy szeretjük egymást.

Lehetne szerelem... száz is, ezer is. Bármennyi. Lángoló, szép, kellemes, magával ragadó. Lehetne fájó, felkavaró, szenvedélyes vagy csendes. Lehetne bármilyen, lehetne bármennyi. Lehetne szerelem. De már nem lehet. Már nincs szerelem, nincs lángolás. Már te vagy. Csak te. A mindennél több, a mindennél szebb. A rendkívüli, az egyetlen, a felkavaró. A fájdalmas, a csodálatos, a kívánatos. A mélység és a magasság, a vihar és a csend, a pillanatnyi és az örök. A minden.

Harminc év házasság a tibeti halottaskönyv szerint olyan, mint egy kezdet és vég nélküli alagút, mely önmagába torkoll, vagy mint egy narancsmag, mely körül az izzó gyümölcshús maga az univerzum.

Az ember ne házasodjon meg úton-útfélen, mert sok mindent fognak mondani rá. Viszont az is igaz, hogy mindenkinek szeretetre éhes a szíve.

A házassághoz mindent elsöprő vágyat kell majd éreznem, azt, hogy csak azzal a nővel szeretném leélni az életemet. Ha erre vágyom, ha ezt érzem valaki iránt, akkor lehetünk csak igazán boldogok.

Vegyes házasság. Egy férfi és egy nő elvette egymást. Ennél vegyesebb házasságot igazán nem tudok.

A neveltetésünkből eredően a kultúránkat minden irányból átható bűntudat miatt azt gondoljuk, hogy a válás egyenlő a bukással. Mintha valami szégyenteljes dolog lenne azt mondani valakinek, hogy köszönöm szépen, többé nem kérek ebből a kapcsolatból. Azt gondoljuk, aki elvált, az kudarcot vallott. Rajtam kitör a frász ettől a hozzáállástól.

Aki házasságra lép, biztosnak kell lennie a dolgában, amennyire persze biztos lehet valamiben az ember. Aki házasságra lép, annak mindig tudnia kell, mit miért tesz.

Csak az a házasság biztosan tartós és igazán élvezhető, amelyben férj és feleség lelkileg is egymásra találnak, összehangolódnak. Az a nő igazi feleségtípus, aki alkalmas rá, hogy lelkileg is fele, kiegészítője legyen élete párjának.

A házasság, ha jól sikerül, egy életen át tartó beszélgetés.

Az emberi faj valamennyi társadalmában érvényes szabály szerint csak azok számítanak valóban felnőttnek, akik elfogadják a házassággal kapcsolatos törvényeket, tabukat és szokásokat.

Nem az a baj, ha időnként hajba kapnak a házastársak. Az a nagy baj, ha efölött nem képesek napirendre térni. Nem az rontja el az együttélést, aki néha felcsattan, odamond, hanem az, aki nem hajlandó megbocsátani, aki durcáskodik, felemlegeti sérelmeit, mindig újrakezdi.

A házas ember csak hűségben lehet igazán ember és igazán boldog.