Ki mint él, lassan járj, vízzel főz, húzza ág,
Szégyenlős koldusnak ne nézd a fogsorát.
Előre ne igyunk, tolláról madarat,
Jobb ma egy túzok, és ki nem szól, bölcs marad.
lelkifurdalásom van mert még nem hívtam fel édesanyámat
és nem kívántam boldog születésnapot
mert miközben boldog születésnapot kellett volna kívánnom
egy verset írtam neki
arról hogy miért van lelkifurdalásom
Görget, amim van, görgetem én,
S forgok e vásár görgetegén:
Hord a tulajdon, mint lavina,
Mert csupa vant szül mind, ami van.
Ha az ember megpróbál igazán belehelyezkedni a gyerekek világlátásába, az nagyon komolyan megfordítja vele a világot.
A költő nem marslakó, nem nagyobb "észak-fok, titok, idegenség", mint bármelyikünk.
Az író-költő felrobbantja a világot, a cserepeiből összerak egyfajta makettet, és elhiteti róla, hogy az a realitás.
A nőci, ha negyven, biztos hely az űrben,
vevő a humorra, de el nem alél,
bár vágyai vannak, nem vágyik el innen,
nem húzza a csőbe a szoknyapecér.
Felrémlik előtte sodra a sebes zuhogású, hajdani időknek, melyekben a most állóvízzé terebélyesedett élet még frissen, harsogva törtetett előre.
Minden születésnap olyan, mintha a fejemre sózna rá valaki egy jókorát bunkósbottal. Nem akarom, hogy belekalapáljanak a talajba, mint egy szöget, dolgom van még, őrizzük a lángot.
Harminc év házasság a tibeti halottaskönyv szerint olyan, mint egy kezdet és vég nélküli alagút, mely önmagába torkoll, vagy mint egy narancsmag, mely körül az izzó gyümölcshús maga az univerzum.
Igazi halott
nem is lennék én
semmi pénzért.
De persze a halottakat senki se
kérdezi meg előbb
a pályaválasztásról,
mi akarsz lenni,
halott, vagy valami más?
Leves az élet,
az Isten meg beledobál
minket pucér csirkéknek,
és egész jól
úszkálunk
meg táncolunk
meg elvagyunk
a karalábék és répák között,
mindaddig, amíg valaki
fel nem fal bennünket.
Az irodalmat jellemezhetném úgy, mint egy háztartási gépet, ami segít és könnyebbé tudja tenni a napjainkat. Ezt a gondolatot hordozni - igen, ez küldetés.
Amely munka nem ér rá, az is ráér. Ez bizton kiderül, amikor nem csináljuk meg, és mégsem dől össze a világ.
A magyarok évszázadokon keresztül hozzászoktak, hogy szépen haljanak meg hazájukért, így sokszor nem jut eszükbe az az egyszerű ötlet, hogy élni is lehetne érte.