A házasság rám nézve nem kötelék, hanem társas viszony. Tökéletesen szabad akarok lenni, minden cselekedetemben, lépésemben, mozgásomban. Nem tudnám eltűrni sem az ellenőrzést, sem a féltékenységet, sem azt, hogy valaki a viselkedésemet bírálja. Természetesen kötelezném magamat, hogy sohasem kompromittálom annak a férfinak a nevét, akihez feleségül mentem, sohasem teszem gyűlöletessé vagy nevetségessé. A férfinak is köteleznie kellene magát, hogy egyenlő rangú szövetséges társának tekint, nem pedig alárendelt személynek vagy engedelmes és alázatos hitvesnek.

Ha az ember hozzámegy valakihez, a családjához is hozzámegy.

Ahhoz, hogy valaki egy tetves ötszázast vezethessen, kemény vizsgát kell kiállnia, hogy megszerezze a jogosítványt. A házasságkötéshez és családalapításhoz viszont, holott ez a társadalom szempontjából ezerszer fontosabb, súlyosabb és veszélyesebb dolog, elég ha holmi ukmukfukk pap előtt kimondja az igent.

Nincs pokolibb, mint a mézesheteket követő bestiális dögunalom, vagyis a hétköznapok beköszöntése.

Nem a hagyományos házasság volt a célom. Te magad, az élet általad.

Soha életében nem volt magányos. Ez nagyon furcsa. Ki gondolta volna, hogy férjhez kell mennie, örökre össze kell kötnie az életét egy másik emberrel ahhoz, hogy egyedül érezze magát?

Elhagytam a férjem. Mikor végre meghoztam ezt a döntést, azt hittem, túl vagyok a nehezén. Ez is csak azt mutatja, milyen keveset tudtam a válásról.

Senki sem úgy megy férjhez, hogy ha nem sikerül, na bumm, legfeljebb elválunk. De az ember addig vesz részt bármilyen párkapcsolatban, amíg az mindkettőjüknek jó, mindkettőjüknek örömet, boldogságot jelent. Aztán amikor valamiért megbicsaklik a kapcsolat, akkor szenved még néhány évig, amíg megerősödik benne a felismerés, hogy nem szeretné már folytatni. Ez nem egyszerű folyamat, sok fájdalommal és bánattal jár. Mégis meg kell hozni a döntést, ha már nem méltó önmagunkhoz képest az együttélés.

- A szenvedély nyilván nem elégséges egy házasság fenntartásához.
- Lehet. De kezdetnek elég biztató.

Lehet, hogy a kölcsönös tiszteleten és szereteten alapuló házasság jobb, mint a semmi.

A házasság gondolata minden lányt megkomolyít.

Húsz perc alatt házasságot lehet kötni, hogy aztán húsz évig bánjad. Vagy ne bánjad.

Istenem, mennyire szerették egymást! Akár két kölyök, sosem teltek be egymás látványával és érintésével. Puszi és simogatás, mindig kéz a kézben, kihívó pillantások - mintha soha senki nem vette volna a fáradtságot, hogy elmondja nekik, a házasság nehézségekkel jár.

A házasság, az utódnemzés, a gyereknevelés nem lehet csupán őrült szerelem következménye. Miután egy nő és egy férfi már jól ismeri egymás lelki és fizikai tulajdonságait, még kölcsönös bizalmat, tiszteletet és felelősséget is kell érezniük egymás iránt. Erre épülhet a házasság. Csak így lehet biztonságos a kapcsolatuk, és csak ezek után gondolhatnak utódok létrehozására. Emberi életet létrehozni csakis ilyen feltételek mellett szabad.

A regények tanulsága szerint igazi szerelem csak kétféleképp végződhet. Mindkettő rettenetes. Házasság vagy halál. Talán még az utóbbi elviselhetőbb.