Az ökrök száján véres nyál csorog,
az emberek mind véreset vizelnek,
a század bűzös, vad csomókban áll.
Fölöttünk fú a förtelmes halál.

Az igazi harcos nem azért harcol, mert akar, hanem mert harcolnia kell.

Hol háború kezdődik, varjak dalolnak, és farkasok üvöltenek.

Magyar, tót, zsidó és osztrák, sváb, horvát, cigány és bosnyák, német vezényszóra engedelmeskedvén ugyan, ám a maga nyelvén híva Istent vagy káromolva Őt, egy emberként, egy érző szívvel, s a magyar-módi virtussal átfűtve vívja e tájon harcát.

Minden háborúnak megvannak a maga tanulságai. Azt a háborút, melyből nem tudunk okulni, hiába vívták meg, és a katonák, akik elestek a harcban, semmiért adták életüket.

Nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket.

Az emberi szabadság megrontója a háború, barátaim. A háború ellentéte nem a béke, hanem az eszmék forradalma.

Minden foglalkozások közt a háború a legvonzóbb, mert leginkább megfelel a zsákmányra éhes és önző emberi alaptermészetnek.

Tízezer polcnyi könyv nem képes feltartóztatni egyetlen könnyű páncélost.

A háború célja az ellenség minden lehetséges módon való megsemmisítése.

Néha az a legokosabb döntés, amit egy vezér hozhat, ha egy időre visszavonul a harctól. Amikor a veszteségek túl nagyok és a vereség egyértelmű, az egyetlen jó döntés, ha visszavonulót fújunk, és máskor folytatjuk a csatát.

Az emberi fajt minden megrémíti, ami más, mint ők. Az egyetlen válaszuk pedig a harc.

Az áldozatok mindig azt várják, hogy mások harcoljanak helyettük és értük. Azok, akik nem akarnak áldozattá válni, harcoljanak önmagukért.

Semmi sem veszedelmesebb, mint egy olyan ellenség, amelyiknek nincs vesztenivalója.

Szeretem a bátrakat: csakhogy nem elég a kardcsörtetés - tudni kell azt is, kire ránts kardot! És nemegyszer több bátorság vagyon abban, aki odébbáll, és féken tartja indulatát: hogy méltóbb ellenségnek tartsa meg magát! Csak olyan ellenségtek legyen, aki gyűlöletes, nem pedig megvetendő: legyetek büszkék ellenségetekre: így tanítottam néktek valaha.