Ha olyan dolgokat teszel, amiket megbánsz, akkor az tuti, hogy el fog jönni az idő, amikor meg kell állni a menekülésben és fizetni kell. Nem lehet örökké kikerülni a felelősségre vonást.
Ha állandóan kerülünk egy feladatot vagy problémát, végeredményben megfutamodunk, s ebben olyan félelem fejeződik ki, melyet le kellene győznünk magunkban, mert felelőtlenség nem szembenézni azzal, ami úgyis ránk vár.
Ha megmentesz valakit, később sem hagyhatod magára, gondoskodnod kell róla.
Meg kell támadnunk a rasszizmust, mielőtt mélyen a politikai testünkbe vájná a karmát. Erre a tudósoknak jó okuk van, és a felelősségük is különleges. Az ok abból a tényből származik, hogy ha a személyes szabadság eltűnik, a tudományos szabadság is vele megy. A felelősségük abból származik, hogy csak ők nyújthatják az igazságot az embereknek. Csak ők tisztíthatják meg az egyetemeinket, a középiskoláinkat és a sajtót a hamisságoktól. Csak ők mutathatnak rá, milyen alaptalan az az állítás, hogy az egyik rassznak, az egyik nemzetnek, az egyik osztálynak Istentől való joga, hogy uralkodjon a másikon.
Azért, ami két ember között történik, mindketten felelősek. A jóért is, a rosszért is.
A "ma" nagy legény, de a "holnap" gyáva fickó, s megfutamodik a ma fogadkozásai elől.
Hiszed, ám nem veszed észre, hogy itt minden összefügg. Emlékezz, mit mondtam - emelte fel ujját az öregember -, mindennek következménye van! Mindennek, amit teszel vagy mondasz, sőt annak is, amit csak gondolsz. Ezért az első lépés, hogy az Utat megtaláld, ez legyen: bármit teszel, gondolj a kőre, amit megrúgtál! Mindig gondold át, mi lehet a következménye annak, amit tenni fogsz.
A régi kínaiaknak igazuk volt. Azt mondták: "Soha ne tégy semmit!"
Tévedés lenne azt boncolgatnom, miként lehet a szellem lábujját a palackhoz kötni azok után, hogy éppen kiszabadítottam a palackból.
Bajban is a királyé az elsőség.
A Korán a kötelességet teszi legelső isteni paranccsá. Az emberek nem csak jogokkal, hanem elsősorban és főképpen kötelességekkel jönnek a világra.
Érzelmileg felnőni azt jelenti, hogy felelősséget vállalok az adott helyzetben jelentkező pozitív és negatív érzéseimért egyaránt, és ezt a magam számára hangosan is ki merem mondani.
Mindent a maga idejében: először meghalni, aztán gondolkodni.
Minden ember nyomorúságán nem tudunk segíteni, de akit Isten elénk vezet, azért felelősek vagyunk. Észreveszem-e azokat, akiken nekem kell segítenem?
Az embernek meg kell alkotnia saját magát: mivel a szabadságunk adott, lépten-nyomon választanunk kell, ami felelősséggel ruház fel bennünket.