Ha valakihez férjhez megyek, nem mehetek a többihez. A választás korlátokat jelent.

Meggyőződésem, hogy a pozitív változás kulcsa mindannyiunk életében a felelősség vállalása, önmagunk elfogadása és feltétel nélküli szeretete.

Amit ma teszünk, döntés arról, hogy milyen lesz a világ holnap.

A civilizáció számtalan hasznos vívmánya mellett a természet erői az ember léte ellen fordulnak, ha az egyensúlyt biztosító élővilág pusztítása tovább folytatódik. Meg kell tanulnunk a tudással élni és nem visszaélni. Ez az út azonban legalább olyan kemény lesz, mint az, ahogy eljutottunk idáig.

Amit én megígérek, azt vagy teljesítem, vagy elfelejtem.

Nem létezik a "miatta". Vagyis bármi, ami velünk történik, az nem más miatt van, hanem miattunk, belőlünk fakadóan. Annak a kódja, ahogyan reagálunk a dolgokra, bennünk van, belül.

Az a gond az elcseszésekkel, hogy sose lehet tudni, mekkorák lesznek végül.

Akaratunkat vagy korábbi okok határozzák meg, és ezért nem vagyunk felelősek értük, vagy a véletlen hozza létre őket, és ezért nem vagyunk felelősek értük.

A felelősség nem intézményesíthető, sem egyház, sem állam, sem iskola formájában. Mindenkinek egyenként kell vállalnia.

A trónon ülni ezerszer nehezebb, mint megszerezni azt.

Soha ne csinálj olyat, amit nem tudsz visszacsinálni!

Annak semmi értelme, hogy már most bánjak valamit, amit lehet, hogy később sem fogok megbánni.

Elvárom-e mamától, hogy felelős legyen az életemért? Csupán azért, mert testi életet adott nekem, elvárom-e, hogy spirituálisan is életet adjon? Nem bocsátottam-e meg neki, hogy kiszakadtam az ártatlanság méhéből, és sikoltozva odahajítottak e világ nyers, kegyetlen, nagyszerű igényei elé?

Akár szereplők vagyunk az élet színpadán, akár a névtelen tömeg tagjai: nekünk, akik hiszünk, az élet értelmére kell rámutatnunk.

Amikor nagy figurákat mozgatsz a táblán, a világ annál inkább játszmának tűnik. Az az illúzió, hogy a fejesek tudják, mit csinálnak, az az elterjedt érzés, hogy a világ biztonságos, szilárd és jól működik, nos, ez az illúzió megkopik egy kissé, ha mi magunk vagyunk a fejesek, ha mi magunk működtetjük.