Az agy is olyan, mint az izom, edzésben kell tartani.

A történelem egyik vastörvénye, hogy a luxusból előbb-utóbb alapszükséglet lesz.

Az ember csak azt tudja megváltoztatni, amire hatása van. Ez elsősorban ő és a személyiségén keresztül a környezete. Tehát nekem kell megváltoznom ahhoz, hogy mások is megváltozzanak körülöttem. A változás csodája, ami ezáltal bekövetkezik, a sok kis tett összességének igazában rejlik.

Olyan mérföldkövek is vannak, amiket soha senki nem fog észrevenni, csak te.

A nehezítő körülmények mindig erősítik az embert, ezért pakolok újabb súlyokat magamra.

Fel kell turbóznunk az utódainkat, mert vagy elfoglaljuk a galaxist, vagy kipusztulunk.

Hány, de hány évet kell rá feltenni, hogy legalább feltehetőleg tudjuk, mit kell tenni és hogy kell tenni!

Az igazán nehéz dolog a megfelelő kérdéseket feltenni. Ha az megvan, a többi már gyerekjáték.

Mindenkinek esélyt kéne adni, hogy időnként újraépítse magát.

A nap a tévedésé és a hibáé, hosszabb idő az eredményé és a sikeré.

Senkinek nem árt pár bukkanó az élet rögös útján, hogy csiszolódjon a személyisége, és kialakuljon benne a mások iránti empátia.

Van értelmes és értelmetlen rágódás. Az értelmes rágódás az, amikor az ember megpróbál a múltjából a jelenére, vagy jövőjére vonatkozó törvényszerűségeket előbányászni. Például, hogy mik azok a visszatérő hibák, amiket rendre ugyanúgy elkövet. A visszatérő és ismétlődő eseményekkel érdemes foglalkozni, mert annak oka van. És az ok általában saját magunk vagyunk.

Néha tévedéseiből tanul az ember.

Amikor más meséli el a problémáit, az olyan, mintha én tenném. A tanulságot így is le tudom belőle vonni.

Az önművelés számomra a legjobb kikapcsolódás is egyben. Szinte éhséget érzek az "agytornára". Nem lehet elmenni a dolgok mellett, hiszen tíz-húsz év alatt annyi minden történik, mint régen évszázadok alatt. Sajnálom azokat, akik ezt nem veszik észre, és csak magukkal vannak elfoglalva.