Kell-e javítani, hol csapnivaló az egész?

Talán azért kellenek a hullámvölgyek, hogy bebizonyítsuk magunknak, hogy ki tudunk belőlük kerülni.

Azok a munkák, amikre ma készítik fel a szakképzésben a gyerekeket, már jelenleg sem léteznek, és pláne nem lesznek a jövőben. Egyre gyorsabbak a változások, és többször kell újratanulni mindent az életben, ezért az iskola rugalmasságra, vállalkozó kedvre, kreativitásra, tanulásra és újratanulásra kell hogy felkészítsen, nem pedig fix dolgok beépítésére.

Már ahhoz is nagyon gyorsan kell futnunk, hogy egy helyben maradjunk.

Nem maguk a tapasztalatok azok, amiktől bölcsek leszünk, hanem a megtapasztalt eseményekre adott reakcióinktól leszünk bölcsek; és ezek segítenek egésszé válni, hozzák meg a bölcsességet és önazonosságot.

A tévedések a kreatív folyamat részei, és a tanulás elengedhetetlen velejárói.

Túl hamar ítélünk bizonyos dolgokat kudarcnak, pedig azok csak tapasztalatok, a tanulási folyamat részei. Ha tudjuk, hogy mi nem működik, azzal egy lépéssel közelebb jutunk ahhoz, ami működik.

Képtelenség előrehaladni, ha azt nézed, mi van mögötted. Így csakis az árokban végezheted!

Mindig változik az élet, és mindig új kihívások, vizsgálandó területek jelennek meg, amikre nem lehet ugyanazokat a válaszokat adni.

Nem baj, ha felismerhető egy zenekar a stílusáról, csak ne merevedjen be teljesen, mert akkor egy idő után úgy érezzük, hogy statisztává válunk a saját várunkban. Ezért kell időről időre fölrobbantani a falakat.

Ahol kevés a versenytárs, ott esetleg könnyebb előrébb kerülni, másrészt viszont sokkal nehezebb fejlődni.

Nincs elavultabb, mint a tegnapi modern.

A találmányok nem azért születnek, mert nagy intelligenciák feltalálják őket, hanem mert a technikai evolúció szintje eléri a megfelelő fokozatot.

A szokásos hibákat követed el, de egyre kevesebbszer. Az élet a finomításról szól, nem a tökéletességről.

A kockázatkerülés olyan, mintha magát az életet próbálnánk elkerülni; megáll a növekedésünk!