Az emberek a szerepek által kategorizálják a színészeket, és hajlamosak dobozokba tenni őket.

Olyan mérföldkövek is vannak, amiket soha senki nem fog észrevenni, csak te.

A nehezítő körülmények mindig erősítik az embert, ezért pakolok újabb súlyokat magamra.

A színház óriási igénybevétel, olyan, mint egy gyár, ahol az ember aláveti magát mindennek. Részese egy rendszernek, egy alkalmazott, annak minden jó és kevésbé jó hozadékával. Ez nagyon nagy áldozatokkal is jár, de egyben sokat is ad.

Amikor folyamatosan el vagy foglalva, és egy állandó álprobléma-halmazzal küzdesz, akkor a zajtól nem hallod a saját belső hangodat. Nem is tudod, mert idő sincs arra, hogy rájöjjél, mire lenne szükséged pontosan.

Meg kell élni az életet minden jó és rossz részével együtt, és észre kell venni a kapaszkodókat. Tudod, mint a szerencsesütinek egy jó mondatát.