A probléma sosem az, hogy hogyan legyen új, innovatív gondolatod, hanem hogy hogyan szabadulj meg a régiektől. Minden elme archaikus bútorokkal megtöltött épület. Tisztítsd ki az elméd egy sarkát, és a kreativitás azonnal betölti a helyet.

A kreativitás szinte minden problémát meg tud oldani. Az alkotási folyamat, az eredetiség diadala a szokások felett mindent legyőz.

A technológiánk előbb utoléri, majd nagymértékben meghaladja mindannak a kifinomultságát és rugalmasságát, amit a legjobb emberi jellemzőknek tartunk.

Képesek vagyunk megérteni saját intelligenciánkat - ha úgy tetszik, hozzáférünk saját forráskódunkhoz -, illetve képesek vagyunk felülvizsgálni és kibővíteni azt.

Az élet célja a tökéletességre való törekvés. Nem fontos, hogy elérjük a tökélyt, sokkal fontosabb, hogy erre törekedjünk.

Egy-egy kulcsfontosságú technológiai előrelépés gyakran nem más, mint egy meglévő formula apró megváltoztatása.

Bármilyen vállalkozás fejlődéséhez valódi kockázatokat kell vállalni, és ez néha bizony kudarcot eredményez.

Az emlékektől válik egy ember valóságossá, az emlékektől lesz a múltnak teste. Ha emlékezünk, nagy esélyünk van rá, hogy ne ismételjük meg a múlt bajhozó hibáit.

Ha valamiben kiemelkedően jó akarsz lenni, azt korán kell elkezdened.

Amíg az ember nem szenvedett el egypár bukást, hajlamos azt hinni, hogy ő nagyon jó. A buktatókkal való találkozás során lehet megtanulni, hogy kell tényleg jónak lenni.

Néha a helyzethez való hozzáállás alakul át, máskor pedig maga a helyzet módosul. Nem lehet tudni előre.

A kritika elviseléséhez, netán hasznosításához elegendő bölcsesség az ég legnagyobb adománya.

A jövő feltartóztathatatlan. Mindig is az volt. A rovásírást elsodorta a betű, a kéziratmásoló barátokat munkanélkülivé tette Gutenberg, Gutenberg porfogó és erdőzabáló könyveit pedig éppen most teszi múlttá a komputerizált világ.

Mi lehetne nemesebb törekvés annál, mint hogy Alkotónkkal együttműködve jobbá tegyük a világot, amelyben élünk? Ha az ember cselekedeteit a tudomány fényében szemléljük, új reménységgel telünk meg. Alkotónk iránti hűségünk, aki képességgel, lehetőséggel és felelősséggel ruházott fel bennünket életünk és világunk tökéletesítésére, feltétlenül arra inspirál, hogy szívvel-lélekkel együtt munkálkodjunk vele ezért a nagyszerű célért.

A bölcs ember mások hibáiból tanul, az ostoba a sajátjából.