Az élet tanítgatja az embert, hogy mifelé menjen. Olyanokkal hozza össze, akik előre tudják lökni, új utat tudnak mutatni, olyan tapasztalásokhoz segítik hozzá, amelyek a javát is szolgálhatják, ha! ...ha észreveszi, ha hagyja új utakra csábítani magát.

A szükség a tehetség sarkantyúja és a feltalálás szülőanyja.

Akkor tud az ember igazán friss maradni, ha követi a trendeket, ha sodródik az élettel, és nem hagyja magát vissza-visszarángatni. Ezért próbálom az új dolgokat magamévá tenni, mert azzal is csak fejlődöm.

A figyelem: éntelen. Nincs benne "Én figyelek" - csak Figyelés. Kezdetben van az én, a fegyver, a céltábla, a célkereszt és a tízes kör - és akkor húzom meg a ravaszt, amikor mindez összejön, és az "én" eltűnik. Szinte magától sül el a puska.

Az ellenállás minden formája erősíti a jellemet.

Rengeteg olyan dolog van az ég és a föld között, amiről ma még nem is álmodunk. Talán sikerülni fog a jövőben az emberi értelemnek olyan jelenségeket és erőket felfedezni, amelyek segítségével egészen más úton törjük át azt az akadályt, ami ma áthághatatlannak látszik.

A jó ég tudja, hányan töltik most idejüket azzal, hogy pocskondiázzák a technikai civilizációt és mindazt a rosszat, amit ránk hoz. Méghozzá olyan erényes önelégültséggel, amelytől szinte alig venni észre, hogy ők maguk is ugyanolyan mohó haszonélvezői ennek a civilizációnak, mint akárki más! Hogy úgy mondjam, vizet prédikálnak, de bort isznak.

A tökéletesség iránti igyekezet az egyetlen valódi elégedettség.

A baj nem arra való, hogy kikeveredjünk belőle, hanem, hogy megtapasztaljuk mélyen fekvő okát, és tanuljuk meg legyőzésének külső-belső taktikáját. A legtöbb ember azonban sem egyéni, sem közösségi tragédiáiból nem tanul - s ezért állandóan ismétli azokat. Szellemi mesterek legnagyobb szomorúsága, hogy az ember régóta semmiből sem tanul.

Nincs olyan,
Hogy jelentéktelen munka.
Ezért szükségszerűen mindent
Szívünk szeretetével
És életünk tiszteletével
Kell tennünk.

A kiválókat nem a langyos víz biztonsága, hanem a megméretés s a valódi teljesítményen keresztüli előrehaladás rendszerei vonzzák.

Vannak ösvények, amelyeket el kell hagynunk, még ha fáj is - mert nem a miénk már. Ahogy a kínai mondja: "Kimész a házad kapuján, és sohasem térsz vissza." Életünkben sok énünk hal meg, és emlékké válik bennünk az, aki valaha voltunk, s akit holt énünk szeretett.

A tartósság titka a folyamatos megújulás.

Mindig tanulok. Borzasztóan szeretem, hogy ha ma okosabb vagyok, mint tegnap voltam. Ez valahogy létszükségletemmé vált.

Megtisztulni csak egyedül lehet.