Egy embernek nagynak kell lennie ahhoz, hogy beismerje a hibáit, elég okosnak ahhoz, hogy hasznot húzzon belőlük, és elég erősnek ahhoz, hogy kijavítsa őket.

A történelem arra is megtanított bennünket, hogy a hazugságok gyakran jobban szolgálják az ügyet, mint az igazság. Az ember ugyanis rest, és mindig negyven esztendeig tévelyeg előbb a sivatagban, amíg megteszi a soron következő lépést fejlődésének útján. Fenyegetésekkel és ígéretekkel lehet csak kivezetni a pusztából, s közben képzelt veszedelmekkel kell riogatni és nemkülönben képzeletbeli jutalmakkal kecsegtetni; meg ne pihenjen félúton, s letérve az igaz útról az aranyborjút imádja leborulva.

A gyengeségeink ellen folytatott harc nem magányos küzdelem. Senki sem képes önmaga fejlesztésére teljesen egyedül. Az egyéni akarat, indíték, szenvedély és jellem nem elég erős ahhoz, hogy egymagában csatába szálljon az önzéssel, a kevélységgel, az irigységgel és az önámítással. Mindenkinek szüksége van a külvilág - családtagok, barátok, felmenők, szabályok, hagyományok, intézmények, vizsgáztatók és hívők esetében Isten - bátorító támogatására.

Az evolúció eddig úgy működött, hogy sok változat van valamiből, és akkor szelekcióval néhány marad. Egy embernél intelligensebb program viszont valószínűleg képes lesz saját magát javítani, ami azt jelenti, hogy felgyorsul az evolúció, kiszámíthatatlan, hogy mi lesz.

Sokan úgy tartják, az emberi élet is akkor teljes, ha képesek vagyunk a megtisztulásra, és ha rút környezetünk ellenére is meg tudjuk őrizni önmagunkat, s ha kell, újra és újra képesek vagyunk a megújulásra.

Ahogy érünk, egyre könnyebben megértjük és elfogadjuk a válaszokat.

Nem azért vagyunk itt, hogy átkozzuk a sötétséget, hanem hogy meggyújtsuk azt a gyertyát, ami irányíthat bennünket a sötétségen keresztül egy biztonságos és józan jövőbe.

Küzdj azért, hogy fejlődésben maradhass! A jó vezetők mindig jó tanulók is.

Vannak dolgok, amelyeket egy életen át kell tanulni.

Azzal nem segítünk a következő generációknak, hogy megpróbáljuk az ő problémáikat megoldani, ugyanis úgysem tudjuk előre, milyen helyzetekkel találja szembe magát az emberiség generációk múlva.

Minden életesemény, ami tudatlanságból megesett velem, szükségszerű volt. Nem bánok semmit sem, mindenre szükségem volt. Mindegyik vitt valamilyen irányba.

Csak látszólag fecséreljük az időnket, mert igazából a szükséges tanulópénzt fizetjük ki: az önbecsapásaink miatt, magunknak.

Ha nem akarsz a hibáidból tanulni, akkor az élet arra ítél téged, hogy az elkövetett hibát újra és újra átéld, mert el akartad felejteni azt, hogy emberből vagy.

A változás az élet része, és nincs mód megkerülni. Fogadd el, hogy az életed mindenféle változással lesz tele, és bár néha kényelmetlen, ez építi személyiségünket és visz minket előre.

A legnagyobb dolgokat nem csak belül kell létrehoznod, de hagynod kell megérlelődni is.