Nem tudhatjuk előre, hogy egy érzelmet épp mi hozott létre. Sokféle forrásból, eltérő ingerek révén ugyanaz az emóció jöhet létre, vagy legalábbis ugyanaz az impulzus szalad ugyanazon a csatornán - és ezért ugyanannak az érzelemnek érezzük. Aztán rájövünk, hogy egészen más oka volt.

Minél nagyobb az ékesszólás az érzelmek terén, annál kisebb rész jut az igazságnak.

Az életnek mindig forrásban kell lennie, lobogjon a dráma, a meg nem élt szerelem alatt gyúlékonyak a száraz ágak.

A szentimentalizmus és az agresszió ikertestvérei egymásnak. És ellentétei az érzelemnek és a hódításnak.

A törött szív is dobogó szív.

Az ember ilyennek vagy olyannak ítél valakit, azután pont az ellentétét látja meg benne. Eleinte szeret, majd a végén meggyűlöl valakit; vagy kezdetben közömbös iránta, később pedig már imádja. Sosem lehetünk biztosak benne, ki vagy mi lesz létfontosságú a számunkra, sem abban, hogy kinek vagy minek tulajdonítunk majd jelentőséget. Meggyőződéseink mulandóak és ingatagok, még azok is, amelyeket a legszilárdabbaknak vélünk. Akár az érzelmeink. Nem szabadna bíznunk magunkban.

Nem a hazugság vagy az igazság számít. Hanem az, amit érzünk.

Sokkal jobban érdekel, hogyan tudják az emberek fizikailag manipulálni az érzelmeiket, mint hogy az érzelmek miképp manipulálják őket fizikailag.

Az indulat mögött tiszta szándék is lehet. Nemes elszántság és igazság.

Indulatos a gyerekeddel lehetsz, de dühös soha. Meg is tudja különböztetni a lelkiállapotodat. Ha indulatos vagy, átérzi az igazadat. Ha dühös, csak azt, hogy kirobbantál, nem őmiatta, hanem magad miatt.

Érzelem. Ez a legtöbb az életben. Az élet célja számomra: érezni, szeretni, érzelmeket ébreszteni, őszinte és tiszta érzésekkel kapcsolódni a többi emberhez.

Az érzéseket kimutatni nem gyengeség, hanem erő.

Jól vagyok, nagyon jól vagyok és hálás vagyok, de hétéves korom óta gyűlölettel teltem meg általában az emberek iránt. Csak azért, mert az emberek számára aki empatikus, annak oly könnyű. Azt hiszem, csak azért, mert túlságosan szeretem és sajnálom az embereket.

Ritmusod, bár messziről is, érzem,
S a gondolat míg messze száll veled,
A ritmus bennem versvirággá serken,
Hogy megtalálja tiszta lelkedet.

Szeretem, ha kényelmetlenül érzem magam, és le tudom győzni.