Nem is földre száll az,
hanem fel az égbe,
kinek százezer szárny
csattog a szívébe...

Az emberek nagy értéket tulajdonítanak a gondolatnak, pedig az érzések ugyanolyan létfontosságúak. Olyan könyveket akarok olvasni, amelyek megnevettetnek és megríkatnak, és félelemmel vagy reménnyel töltenek el, amelyektől diadalmasan a levegőbe bokszolok. Azt akarom, hogy a könyv megöleljen vagy tarkón ragadjon. Azt se bánom, ha gyomorszájon vág. Mert ezért vagyunk itt: hogy érezzünk.

A gyűlöleten úrrá lehet a lélek, miként erős akarattal a hét főbűn mindenike legyőzhető. A szeretet elől nincs menekvés.

Gondolhatunk az érzésekre úgy is, mint az "agy táplálékára"; ezek szolgáltatják a test és az elme irányításához szükséges tudást... Az étel táplálja a testet, de ehhez meg kell emészteni... ám jól szervezett szenzoros folyamatok nélkül az érzések nem emészthetők meg, és nem táplálhatják az agyat.

Ha csillag akarsz lenni, maradj a földtől távol; ha hold, tükrözd a napot; ha üstökös, csak egyetlen egyszer mutatkozz. Nap ne akarj lenni, mert az csak az lehet, aki akaratától függetlenül az, aki belül ég és hevül.

Rossz dolog az, ha a szív győzedelmeskedik a lélek felett. Ha az érzelem győzedelmeskedik a szellem felett.

Vannak olyan szobák, amelyekbe nem szabad belépni. A harag. A félelem. Minden szenvedély, ami abba a "megszállott" irányba viheti el az elmét, amitől az ember összeroppan.

Nem minden nemes, ami a szemnek láthatatlan. Az alantas érzelmek szintén láthatatlanok.

A szenvedélyes emberekben egyáltalán nem valamilyen érzés működik, hanem alaktalan, csupasz erőviharok dúlnak.

Néha az agyonidézett mondatokban is lehet igazság. Mert "az élet ízét csak a bolondok ismerik".

Egyikünk sem aknázza ki arra való képességét, hogy teljes életet éljen a szeretet, az egymással való törődés, az alkotás és a kísérletezés legmélyebb értelmében. Pedig a bennünk rejlő lehetőségek megvalósítása életünk legizgalmasabb kalandja.

A körülmények csak ritkán passzolnak egymáshoz, és egyetlen délután összetevődhet akár az öröm és a rettegés diribdarabjaiból is.

Légy, mint szikla rendületlen,
Tompa, nyúgodt, érezetlen,
S kedv emel vagy bú temet,
Szépnek s rútnak húnyj szemet.

Nem tarthatsz kézben mindent, ami veled történik, de az a te döntésed, hogy nem hagyod, hogy lehúzzanak.

Ami sebezhetővé tesz, az tesz csodálatossá.