Túlságosan erős a "megszokás hatalma", az okos érvek nem sokkal érnek többet, mint a szenteltvíz.

Az ember hozzászokik a méreghez.

A gyermekek azért építenek, hogy rombolhassanak, és ugyan kinőhetjük ezt, a késztetés megmarad, mélyebben lüktet bennünk, mint a vérünk.

Mindennél legmakacsabb az ostobaság.

Az elérhetetlent mindig jelentéktelennek szokás mondani: igy fitymálja a torkos állat a magasra akasztott szőlőt.

A kamuhírek, a clickbait, a gyűlöletpropaganda, az ezoterikus hülyeségek, az áltudományok azért hódítanak annyira, mert az emberek vevők rá. A Facebook csak egy erősítő, ami az alapban népszerű dolgokat teszi még népszerűbbé.

Az ember alkalmazkodóképessége majdhogynem végtelen, mi emberek majdnem mindenhol képesek vagyunk élni és meghalni.

Az élet kegyes, mindenkinek meghagyja és megadja a lehetőségét, hogy saját maga fedezze fel a belső és külső világot.

A külvilág megismerésével óhatatlanul együtt jár a mások számára ismeretlen énünk átértékelése.

Az ember valódi énje az ismerkedős kampányidőszakban gyakran nem mutatja meg magát. A búcsúzásnál mindig.

Kétféle gondolkodásmódot ismer a filozófia és a tipológia: egyik ember azt hiszi, amit lát, a másik azt látja, amit hisz.

Az emberi érzések között talán nincs is olyan kezelhetetlen, mint a féltékenység meg a büszkeség.

A növény nagysága, szépsége, alakja azon földtől függ, melyben gyökerezik; valamint az állat azon körülmények szerint lesz nagygyá vagy kicsinynyé, szelíddé vagy vaddá, széppé vagy rúttá, melyek közt fölnevekedett; valamint a bélféreg különböző lesz, a szerint, a mint egyik vagy másik állat belsejébe kerül; épen ugy az ember is - testileg ugy, mint szellemileg - nem egyéb, mint az ily külső körülmények, hatások és történetességek productuma, minek folytán nem válhatik azon szellemileg független, magát szabadon elhatározni tudó lénynyé, milyennek őt minden alap nélkül a philosophusok képzelik.

Némelyik álarc már úgy megkopott, hogy mögüle kilátszik az arc is.

Az idők változnak, mi is változunk az idővel, csak a magasra törő lélek, a szellem nem változik; az egyenlően halad útján kitűzött czélja felé.