Leszállíthatunk egy flanelöltönyös fickót a Piccadilly metróvonal egyik szerelvényéről, és bezsuppolhatjuk a Brooklynba tartó metró egyik kocsijába. Valamennyire biztos megváltozik tőle - a hangulata feltétlenül -, de így is marhapástétomra éhesen jön fel az alagútból.

Minden nemzedéknek új zenére van szüksége.

Az intelligencia és a vérmérséklet nem maratoni futás; nincs pontosan meghatározva a siker feltétele, nincs rajt, nincs cél - a győzelem záloga néha éppen az iránytól való eltérés vagy a hátrafelé futás.

Csak mi, emberek akarjuk birtokolni a jövőt is.

Az ember nem más, mint amit egész nap gondol.

A magyar csak akkor nem veszekszik, ha egyedül van.

Az ember nem csak az a személyiség, aki akkor és ott van a pillanatban, amikor én találkozom vele, hanem benne van az egész múltja is, csak én azt nem érzékelem.

A kíváncsisággal rendszerint párosan jár a káröröm, ha baj van; és az irigység, ha valaki boldogúl.

A démonok bennünk rejtőznek, és abban a mértékben öltenek testet, valóságot, amennyire képesek vagyunk szembenézni velük.

Valamennyien szorosabbra akarják húzni a nadrágszíjat, de mindenki a szomszédjának a nadrágszíját babrálja.

Nagy csomó ember van, kik minden dolognál rögtön kéznél vannak tanácsadásukkal, akár kell, akár nem. Ők másoknál mindent jobban tudnak, azt hiszik, hogy mindenbe belebeszélhetnek, még olyan dolgoknál is, mihez semmit sem értenek. Ilyen, a saját véleményük szerint csalhatatlan, okos emberek a legkiállhatatlanabb tagjai a társaságnak.

Nem tudom, hány százezer éve élnek a földön emberek! De kétségtelen, hogy az az idő, amit vadan és civilizáció nélkül éltek, sokkal hosszabb, mint a civilizált életforma. A kultúra, civilizáció: még csak vékony réteg fölöttünk, halvány máz, egy erősebb rezdülésre lehull, előtörnek az ösztönök. Végeredményben az az ösztönélet az igazi, a természetes, a többi csak magunkra erőszakolt dolog.

A panaszkodó embert könnyű felismerni, nem fogad el segítséget. Visszautasítja a segítséget. Ő valójában részvétet akar, sajnálatot.

Aki azt mondja, "megvagyok", az nincs meg.

Nem mindig attól kapod vissza a jót, akinek adtál. És ez egyáltalán nem baj.