Kapott ajándékot ismét elajándékozni: udvariatlanság annak adója iránt.

Gyakran a legjobb akarattal s legőszintébb barátságból adott ajándék is könnyen megsebezhet.

Ne az ajándék, hanem a melyből eredt a jó szándékért legyünk hálásak, és ez mégsem oly igen könnyű. Más szókkal: megelégedett hálás kifejezést öltsön arczunk, akkor is, ha semmit nem érzünk; elégedettséget mutassunk, még ha eszünkbe sem jut is.

Az adónak az ajándékban sokkal nagyobb az öröme, mint az elfogadónak, mert már akkor is, mikor gondolatban keres alkalmas tárgyat, vagy az illetőnek kedvét eltalálni igyekszik, előre is örömet érez, mely az elfogadónál természetesen nincs meg.

A becsülettudás úgy hozza magával, hogy a kapott ajándékot az átvételkor azonnal felbontsuk, fejezzük ki e fölötti örömünket, csodáljuk s csodáltassuk meg környezetünkkel, a mikor annak hasznos, vagy kellemes tulajdonságait kedvező világításba helyezzük. Azután minden tekintet nélkül pénzbeli értékére a többi ajándékok közzé helyezzük, még pedig, hogy úgy szembeötlő legyen, mint a többi.

A valódi kedvességet nem lehet megtanulni, nem lehet tanítani; ez a valódi, tiszta, gyermekies ártatlanság, műveltség által magasztossá emelve, ez a szép lélek kinyomata.

A férfi a háznak feje, a központ, mely körül az egész háztartás forog; de a háznak lelke az asszony.

Semmi sem bizonyíthatja jobban a nevelés helyes, vagy helytelen voltát, semmi a mi kellemesebb és mélyebb hatást gyakorolna mindenkire, mint ama modor, a hogyan a felnőtt gyermekek szüleikkel szemben magukat viselik. Ez tulajdonképen a nevelés lelke, ez koronázza meg az egészet.

Kellemes, gondtól ment élet, kedves otthon, mely a szeretett asszony által nyer életet: irigylendő földi javak; és hogy ezen czél eléressék, az eljegyzés előtt a próza és költészet, ész és szív karöltve járjanak.

Nincs az életben olyan időszak, a melyben az ember minden gondtól annyira szabadon erezné magát, mint a mátkaság néhány hónapja alatt; de nincs is olyan csalódás, mely az életet zordabbá, elviselhetetlenebbé tenné, mint szerelmében megcsalatni vagy félreismertetni.

Az emberi természetnek egyik különös tulajdonsága, hogy nagyon szeret a szomszéd háza előtt seperni, és a maga dolgairól meg ezalatt örömest megfeledkezik. Ez az ösztön többé-kevésbé minden emberi kebelben megvan; de éppen az a mívelt társaság ismertetője, hogy `ezen ösztönt elfojtja, és egyúttal mindenkitől, ki körében forog, és magát hozzászámítja, iparkodik ezen bizony nem dicsérendő tulajdonságot lehetőleg észre nem vétetni.

A kárörvendő örömest ülteti embertársait a gyóntató székre, vallatja őket, hogy aztán hátuk megett örömmel dörzsölhesse kezeit; igazán sok ember kérdezősködik tőlünk, hogy végehossza nincs föltevéseivel, látszólag barátságos megjegyzéseivel kicsalja minden titkunkat. Ilyen emberektől óvakodjunk minden körülmények között. Felismerhetők igen könnyen. Kérdéseik rendesen olyan dolgokra vonatkoznak, melyeket örömest elrejtenénk, melyeket mi legbensőbb tulajdonunknak tartunk és nem szeretnők a tömeg tekintetének és bírálatának kitenni.

Az otthon sok kényelmet megenged; de még a családtagok előtt se menjen ez mértéken túl.

Boldogok azok, kiket nem vakított el teljesen a szerelem.

A tanácsot kérő tiz esetből kilenczben már el van határozva, hogy mit lesz teendő, és kérdése talán nem is egyéb, mint forma, melyben terveit, mik bennünket nem érdekelnek, velünk közölni akarja. A mi tanácsunk ily esetben csak felelet, melyre az illető ügyel is, nem is; vagy pedig csak ürügyül használja, hogy gondolatát előttünk bővebben kifejtse.