Nincs teremtett lélek, akit életében legalább egyszer cserben ne hagyna az a híres okosság.

Az élet nemi érintkezés útján terjedő fertőzés, amelynél a halálozási arány 100%.

Megcélozni a legszebb álmot,
komolyan venni a világot,
mindig szeretni és remélni,
így érdemes a Földön élni!

Ha kedvünket leljük a halálban, kezdünk helyesen gondolkodni az életről.

Tedd a dolgod, az eredményt hagyd az istenekre.

Minél több tabut szeg meg az ember, annál érdekesebb lesz az élete...

Az az ember, aki visszajön a kapun, sosem lesz pontosan ugyanaz, mint aki átlépett rajta.

Mert akkor már tudhatták mindenek,
hogy azután az éjszaka csak álom,
amit a fénylő valóság követ.

Zuhanás, miben szállni kell
sebesség és égtájak nélkül.

Lebuktam ím és fölmerültem,
Szorítva gyöngyházálmokat,
Megsebzett szívvel, szédülten,
Felnőtt lettem egy perc alatt.

Mint megannyi szirom, hull a sok pehely,
A világ koldulón ásít, míg telik a kehely.
Hó-csókkal, hó-bókkal jégálmot kívánón!
Hó-csókkal, hó-bókkal jégvágyat imádón!
S már elborít mindent a szűzies fátyol,
Csillogó csendjével fehéren gyászol.

A te életeden csak az Úr fordíthat, és ha fordítani akar, akkor már meg is tette, és elrendelte a születésed percében, elkárhozol-e vagy üdvözülsz. Ami a születésed és a halálod között történik, az nem számít. Az csak egy pillanat.

Szeretsz és élsz,
emberként félsz.
Hallasz és látsz,
emberként vágysz.

Tudnotok kellene: bármit is csinál az ember, mindenképpen örökké él. Legfeljebb ruhát cserél. Hogy mikor, annak nincs jelentősége. Az élet örök.

Az ember a maga kiszámolt homokszemeivel jön a világra, és azok a szemek, amelyeket bármi okból, önmaga vagy más miatt, szándékosan vagy kényszerűségből nem használ fel belőlük, örökre elvesznek.