Kétféle ember él, az igaz, aki azt hiszi, hogy bűnös, és a bűnös, aki azt hiszi, hogy igaz.

Sok bűnt csak azért követünk el, hogy legyen mit megbánnunk.

Ha baj ér bennünket, rögtön akad egy barát, aki kész megmártani szívünkben a tőrt, s még azt kívánja, hogy csodáljuk meg a markolatát.

Jobb menekülni hagyni egy bűnöst, mint elítélni egy ártatlant.

Ha te bűnnek gondolod, akkor bűn. Az ember mindenestül maga építi föl a saját bűneit.

Azoknak a gaz papoknak mégis igazuk volna? Mennyit bűnöznek, s úgy látszik, az ő kiváltságuk, hogy ismerjék a bűn lélektanát!

Az utolsó szóig ismerned kell a szabályokat. És be is kell tartanod őket, hogy tudd, mikor és melyiket szegheted meg.

Az embernek csak az első lépést kell megtenni a züllés útján, a második lépés már természetszerűleg következik.

Hány gaztettet avattak egyetlen szóval erénnyé azzal, hogy nemzetinek nevezték!

Áruló az, aki ott vesz búcsút, ahol az út sötétté válik.

Hány volt, ki más szivéből
Kiszíta a vért
Saját javára,
És nem lett büntetése!
S hány volt, ki más javáért
A vért kiontá
Saját szivéből,
S nem lett jutalma!

Néha az ember szándékosan ostoba, hogy megtehessen valamit, amit az okossága tilt.

Egyszer egy tucat barátomnak küldtem táviratot ezzel a szöveggel: "Menekülj - mindent lelepleztek". Mindannyian azonnal eltűntek.

Az ügy, amely bűnben fogant, nem győzhet soha.

Bárcsak az ártatlanság is kapna annyi védelmet, mint a bűn!