Nem az a hős, aki sárkányokat öl meg, hanem az, aki egyensúlyban van. Aki kidekázza, hogy kívül-belül mindenből pont annyi legyen benne, amennyi a harmonikus létezéshez szükséges. Ez tényleg heroikus feladat. Viszont ebben az értelemben mindannyiunk előtt nyitva áll a hőssé válás nagyszerű lehetősége. Még a legnehezebb életválságokban is.

A legnemesebb boldogságforrások egyike, amikor már nem mi számítunk, hanem mások.

Nincs az a pénz, amiből őszinte mosolyt lehet venni. Nincs az az otthon, mi társ nélkül valódi örömöt okozna.

A gyerekeket kondicionálni kell a boldogságra, arra, hogy jól érezzék magukat, ezt tanítani kell.

Az élet még bánatban is szép, jó a világon élni, akárhogy él is az ember.

Az ember csak a baját szereti számon tartani, a boldogságát nem tartja számon. Ha kellőképpen számba venné ezt is, azt is, akkor azt tapasztalná, hogy el van ő látva mind a kettővel.

Hagyj fel azzal, hogy valaki mástól várod a boldogságodat! Ne várj arra, hogy virágokat kapj, Isten adott neked magokat, ültesd el őket, és neveld fel a saját virágaidat.

Ez az élet igazi öröme: elhasználódni egy célért, amelynek nagyszerűségét mi magunk ismertük föl, és teljesen megőrlődni, mielőtt még a szemétdombra hajítanának bennünket: hogy természeti erő lehessünk, ne pedig szenvedésekből és fájdalmakból összerótt, önző, lázas, nyomorult kis ember, aki panaszkodik, mert a világ nem annak szenteli magát, hogy őt boldoggá tegye.

Az életnek sohasem azok a legértékesebb pillanatai, melyekben nagyon jól vagy nagyon rosszul érezzük magunkat.

Bár a belső boldogság a különféle életesemények hatására kilendülhet a nyugvóállapotából, rendszerint visszatér az eredeti alapszinthez.

Sokkal boldogabbak lehetünk azok társaságában, akikkel nem rossz érzés összehasonlítanunk magunkat.

Az élet minden borzalom ellenére gyönyörűséges, és minden gyönyörűség között a legszebb, legédesebb az ifjúság.

A boldogság semmi más, csak
szárazvillám a nyár egén.

A boldogság nem történelmi környezet, anyagi jólét függvénye, arra való hajlandóságunkat a szívünk mélyén hordozzuk.

Nem az az erős, aki elsőként ér célba, hanem az, aki a leginkább örömét leli abban, amit csinál.