Voltak idők, amikor a boldogság elérésének belső kényszere szinte nyomasztó volt; mintha a boldogság olyasmi lenne, amit mindenki elérhet és el is kéne érnie, így keresésében minden kompromisszumot valahogy a saját hibánknak tekintünk.
A boldogságnak mindössze három lényegi összetevője van: a barátság, a szabadság (amikor senki tulajdona nem vagyunk) és a górcső alá vett élet. Minél több hiányzik ezekből, annál jobban vágyunk hatalomra és pénzre, és az mindig boldogtalansághoz vezet.
Aki szakadatlanul és minden mást kizárva az örömöket hajszolja, az boldogtalanságra ítéli önmagát. Tartós és teljes boldogságra csak a szeretetben találhatunk.
Azt képzeled, hogy boldogságodat a bírásból meríted, és lihegve halmozod egymásra a köveket, amelyek máshol bazilika kövei lehettek volna, s ezt tartod boldogságod előfeltételének. Holott egyetlen kőtől is lázba jön a másiknak a szíve és a lelke, ha istene arcát mintázza ki rajta.
Szeretek élni! Vonz az élet,
A szerelem, a dal, tavasz.
A merre vágyakozva nézek,
Ott csak villámlik, nem havaz.
Valóm, minden csöpp vér eremben
A boldogság után eped.
Ki tehet róla? ...úgy születtem,
Azért boldog még sem leszek.