Még sohasem látott egyetlen nőt sem olyan gyönyörűen és boldogan mosolyogni, mint ahogy Cormia mosolygott rá, amikor felnézett a szemébe. Ezek szerint megértette, amit mondani akart. Az „örökké szeretni foglak" nem feltétlenül kell hogy elhangozzon ahhoz, hogy a másik érezze.

Az örömkönnyeket - a szerelmes szív mélyén dúló isteni erő fakasztja.

Ha valakit szeretsz, olyannak látod, akár egy angyalt. A mosolya bearanyozza a napod. Ez az érzés semmihez se fogható.

A szerelem olyan, mint egy gyönyörű virág, amit talán nem érinthetek, de aminek az illata a kertet mindenképpen az öröm helyévé varázsolja.

Márpedig aki fixen szerelmes, az nagyon is tud róla, mivelhogy boldog! És a boldogság rendkívüli, magasztos, szárnyaló lelkiállapot!

Amikor az ember fiatal, még azt hiszi, az ifjúság örökké tart. Midőn világossá válik számára, hogy az bizony mulandó, már cseszettül késő észbe kapni! Most legyél ájultan, őrülten, halálosan szerelmes, még a hátadon is feromon csobogjon!

Olyan boldogság is létezik, amely leírhatatlan. Jobb, ha senki sem próbálja meg visszaadni, mi mehet végbe egy fiatal nőben, ha olyasvalaki biztosítja a vonzalmáról, akit addig elérhetetlennek tartott.

Hát egye fene, itt vagyunk, szeretem őt. Talán kevésbé szeretném, ha ő nem szeretne ennyire. Ez a kétfelől áramló érzés összefonódik, meghatványozzák egymást, perzselő áramkört hoznak létre.

Szerelmed zene,
bennem zeng egyre...
Elvehetetlen
e szeretetteljes jelen.

- Azt hiszem, megőrülök érted.
- Őrültnek őrült vagy, az már biztos. Amennyiben én őrjítelek meg, az nekem tiszta haszon.

Ha örök tél jön, csókod ízlelem,
s gyümölcs-illattal telik meg szívem.

Boldogabb nem lesz senki sem
annak a napnak hajnalán,
ha szépségedet nézhetem
a két szememnek ablakán.

Azt mondta a szívem, hogy szerelmes vagyok. És én boldogan, mosolyogva aludtam el.

Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.

Szeretnék mindennap így felébredni, a szemed tüzében égni, és az illatodban fürdeni.