Jaj, ama hajnal hasadása
még felvirrad-e énnekem?
Epedő szívem egyre várja,
ó én imádott kedvesem,
mert bútól lankad szüntelen
s csak az segíthet nagy baján,
ha képed itt lesz majd velem
a két szememnek ablakán.

Boldogabb nem lesz senki sem
annak a napnak hajnalán,
ha szépségedet nézhetem
a két szememnek ablakán.