Amikor az embernek megadatott az értelem, az egész ábra összezavarodott. Értelme segítségével az ember rádöbbent, hogy van jövő, és minden ember jövője a halál.

Az egyetlen alkalom, mikor az emberszülő igazán szereti a gyerekét, az, ha hordágyon hozzák haza. Akkor felszabadul valami atavisztikus, állati ragaszkodás. Az anya szíve megszakad, de attól szakad meg, hogy életében nem tudta eléggé szeretni a kis mihasznát.

Mindenki tudja, hogy a családi élet földi pokol, de ha igazi, szép családi életet akarsz látni, menj el az állatkertbe, nézd meg az oroszlánt, a tigrist, a medvét. Azok igazán szeretik a kölykeiket. Nincs szebb látvány a világon, mint a papa álla alatt játszadozó oroszlánkölyök. Mellettük ott a mama, úgy tesz, mintha szundikálna, de fél szemével a kölykeit figyeli, fél szemét pedig a rács túlsó oldalán álló, ronda emberi lényeken tartja.

Minden apa gyűlöli a fiát, mert attól fél, hogy a fia talán kevésbé fogja elrontani a saját életét, mint ahogy ő elrontotta a magáét.

Mi a nevelés? Az a híd, amelyen át az ember az önző, magába zárt életből az emberiség közösségtudatába lép.

Esőben a temető a világ legszomorúbb látványa, mert az eső könnycseppekre emlékeztet; de a behavazott temető hívogató. Télen a halottak is bölcsőben fekszenek.

A történelem egyetlen óriási szőttes. Senki sem láthat át belőle arasznyinál többet.

Az emberek kegyetlenek egymáshoz, és még akik közelállóikhoz jóságosak, azok is embertelenek a világ többi részével. Nem a jóság számít, hanem az igazságosság. A jóság csak az igazságtalanok dadogó bocsánatkérése.

Van, akinek halála pillanatában egy szemvillanásnyi időre megadatik, hogy visszaemlékezzék régi életeire, és belelásson az eljövendőkbe. Képzeld csak el: egy pillanatra az idő feneketlen mélysége fölé hajolnak, és meglátják elmúlt életeik hosszú nyomorúságát. Vagy fölnéznek, és messze távolban megpillantják a küszöböt. Meglátják, hogy egyszer vége lesz az életnek, kijutnak ebből a rossz világból, a siralom völgyéből.

Az emberek mindig vegyes érzelmekkel szemlélik a szerencsétlenséget, a tragédiába fúlt boldogságot, a létért való kétségbeesett küzdelmet. Még aki részvétet érez, az is tapasztalja, hogy a részvétbe megkönnyebbülés, olykor diadalérzet vegyül; máskor félelem, ijedtség vagy viszolygás. Az efféle vegyes érzelmeket néha "ítélet"-nek nevezik.

Amikor biztonságban otthon vagy, vágysz egy kis kalandra. Kaland közben viszont gyakran szeretnél inkább otthon lenni, kényelemben és biztonságban.

A szeretet energiaforrás, amelyből az élet táplálkozik, hogy jobb legyen.

A stílus aligha több, mit hitvány edény, amelyben be lehet adni a világnak a keserű orvosságot.

Szeretni kell az életet, hogy élj, s élni kell, hogy az életet szeresd.

Az idő csak látszatra folyam. Inkább hatalmas táj; ami mozog, az a mi szemünk.