Nagyon jól ismerem azokat az embereket, akik a közjóért hozandó áldozatokról szónokolnak. De sohasem magukra gondolnak! Ha azt halljátok valakitől, hogy "előre, bátor elvtársaim!", biztosak lehettek abban, hogy ő lesz az, aki a mögé a bazi nagy szikla mögé fog kuporodni, és ő viseli majd az egyetlen igazán nyílálló sisakot.

Ezért kell mindig is megadni a kellő tiszteletet az ősöknek, mert egy napon magad is azzá válhatsz.

A papír hatalmasabb lehet bármilyen fegyvernél.

Alig pár ember létezik a világon. Testek persze számlálatlanul vannak, de emberek alig néhányan. Ez az oka annak, hogy folyton ugyanolyan alakokba botlunk. Talán még valami öntőforma is akad valahol.

A civilizáció egyik fő célja az erőszakot a legvégső eszközök egyikévé tenni.

Nem hiszek a legendákban, de hiszek a mások hitében.

Lovatlan időkben egy szamár is elvégezheti az ökör munkáját.

Ha elég sokan vágynak egy fenséges csataménre, patkókat találhatnak akár egy hangyán is.

Bármi, amit van idejük az embereknek leírni, nem lehet olyan nagyon fontos.

A legsűrűbb káoszra mindig akkor lehet rábukkanni, ha valaki a rend után kutat.

Mikor valaki a körülmények különös összjátékának köszönhetően megmenekül a biztos haláltól, arra azt mondják, csoda történt. Pedig ha valaki belehal az egymásra következő események furcsa láncolatába - az az olaj épp oda fröccsent, a biztonsági korlát épp ott volt szerkezeti hibás -, azt szintén csodának kellene minősíteni. Csak azért, mert nem szép dolog, ami történik, még csodaszámba mehet.

A Sors mindig győz. Vagy legalábbis úgy tartják. Mert akármi történik is, utólag mindig azt mondják: a Sors akarta, hogy így legyen.

Az ember sose lehet biztos abban, mit fognak csinálni a szavak, amikor hallótávolságon kívülre kerülnek.

Vannak árnyékok, amelyek olyan hosszúak, hogy még a fény előtt megérkeznek.

Azok a dolgok, amik megpróbálnak dolognak tűnni, gyakran sokkal inkább látszanak olyan dolgoknak, mint maguk a dolgok.